Page 32 [32]
beszéd", vagyis , költött dolog." Ha az életünkről nincs mit mondanunk, akkor éle¬
tünk sincs? Csak mondjunk róla bármit? Még csak históriát sem kell, elég a fikció is?
Ebben akár Mader ars poeticáját is láthatjuk, hiszen könyvecskéje főként saját életé¬
nek feledhető részleteiről szól: minél többet mesél róla, annál tovább tart az élete is.
5. Paideuterion (totősvTúptov)
Scaliger a panegirikusz egyik alműfajaként határozza meg, mint a hálaadó költe¬
mények (évyapiotika) legszentebbikét. A vers írója megköszöni tanárának mindazon
szellemi javakat, amelyekkel gazdagította őt." Ebbe a műfajba csak a következőt
sorolhatjuk:
Az egyik leghosszabb verset (76 disztichon) zsolnai tanárának, Nicolaus Colaci¬
nusnak irta a särospataki iskoläböl (ex schola Patakina) üdvözölve öt (inc. Salve Cas¬
talias praeceptor culte per artes, no. 9)." A vers nagyrészt Colacinus dicséretével telik,
akinek a vezetése alatt lett olyan színvonalas a zsolnai iskola, hogy a fiatalokat már
nem csak más iskolákba, de még Bécsbe sem volt érdemes tanulni küldeni. Nemcsak
a Szepességből, de Csehországból is ide jártak. Nem nevezi nevén Dersffy Feren¬
cet, de Mader céloz a versben az 1580-as eseményekre, amikor elűzték Colacinust a
zsolnai iskola éléről. A minket jobban érdeklő sárospataki rész a vers végén olvasható
(137-152. sor). Itt emlegeti fel pataki tanärät (vir doctissimus praeceptor meus), Kassai
Császár Györgyöt, valamint Colacinus jó barátját, Mathiast, aki minden bizonnyal
a pataki iskola lektora, Mathias Ihoraconymus. (Már említettük, hogy Mader ta¬
lán kissé túlzásokba esik, amikor Colacinus és Ihoraconymus barátságát Euryalus
és Nisus barátságához hasonlítja, hiszen az azért több volt, mint barátság.) A halban
bövelkedö Bodrog (piscosus amnis Bodrogii) mellől küldi üdvözletét Mader egykori
mesterének. Ezzel kapcsolatban felhozza Fülöp, makedón király példáját, aki nem¬
csak azért adott hálát az isteneknek, mert fiúgyermeke született, hanem főként azért,
mert Arisztotelész korában láthatta meg a napvilágot. A szülőknek az életünkért tar¬
tozunk, míg a tanítóinknak a jó, minőségi életért." À fentebb mâr emlitett 149-150.
sor is érdekes: Sic igitur, siquidem statuit suprema voluntas, hic remanens laeti tempora
veris agam. Ha itt csak a tavaszi tartózkodására utal, és nem ifjúságára, akkor nagy
valószínűséggel 1580 tavaszáról lehet szó (lásd fentebb a 12. oldalon). Az utolsó két
sorban elköszön, és azt írja, hogy majd Patakról visszatérve szeretett szüleit és kedves
tanárát is újból látni fogja.
Szenci Molnár Albert latin-magyar szótárából idézve a fadulát és a historiät.
66 SCALIGER 1561, 159. Lásd részletesebben: MOLNÁR 2024, 137-138.
67 OKAL 1986, 147.
, Arisztotelészt kezdetben, mint maga mondja, nem kevésbé szerette apjánál, mert apja adta neki az életet,
de Arisztotelész arra tanította meg, hogyan kell nemesen élni...” Ford. Mathé Elek (AptototéAnv ôÈ
Davuálov év ápyfj kai ÚVATÓV OÚVY ttov, dco abtdc Ereye, tod natpdc, dc Sv ÉKEÍVOV Hév CÖV, ÖLÜ TOÜTOV
dé KaAGS COv ...) Plut. Alex. 8, 4, 1-8, 4, 4.
30