Page 33 [33]
6. Apostrophe (xpocoóÓvnotc)
1614-es bázeli kötetében Filiczki János nevezi proszphónésziszeknek azokat a verseit,
amelyeket valamilyen könyv, tézisfüzet elé írt ajánlásként.
Madertől egyetlen ilyen verset ismerünk, de az nem is akármit ajánl elolvasásra,
hanem Marsilio Ficinótól a De vita libri tres-t (inc. Paeonias studio qui vult volitare per
artes, no. 37). Maga a költemény az alkalmi vers alműfajának egy jellegzetes példája:
egy epigramma liminarium, magyarul talán ,küszöbversnek" fordíthatnánk." Jellem¬
zően egy könyv elején található paratextus, amely — mint valami ajtónálló, akin túl
kell jutni — beereszti a főszövegbe az olvasót. Funkciója szerint egyrészt valamiféle
bevezető ajánlás, amely a leendő olvasót felkészíti arra, ami a könyvben várja; más¬
részt pedig a dedikáló az ajánláson keresztül a saját pozícióját, státuszát finomítja ab¬
ban az intellektuális közegben, amelybe az ajánlott művön keresztül bekapcsolódhat.
Mader költeményéhez hasznos fogalmi fogódzót találhatunk Gérard Genette pa¬
ratextus-elmeleti klasszikusäban, a Sewilsben, amelyben különbséget tesz az ajánlás
kétféle szerzői aktusa, a dédier és a dédicacer között. Az előbbi során magát a művet
mint produktumot (vagyis az összes példányát egyenként) ajánlja fel egy adott sze¬
mélynek, vagy személyeknek, míg a második esetben egy műnek csupán egy példányát
dedikálja egy konkrét személynek. Az előbbi egy absztraktabb, hivatalosabb szintje a
dedikáló és címzett közötti kapcsolatnak, nem feltételez személyes ismeretséget (bár
nem is zárja azt ki) és személyes jelenlétet. A dédicacer gesztusa viszont jellemzően
olyan személyes interakció, amelynél a dedikáló jelenlévőként adja át a példánnyal
együtt az írott sorokat a címzettnek." (Ez utóbbi a dedikációhierarchiában szükség¬
képpen alacsonyabb szintre kerül, hiszen egy általánosságban már dedikált művet
disztribuál további dedikációval a szerző.)
Ha a Mader-kötet versei alapján joggal feltételezzük, hogy szerzőnk a fenti verset
sem csupán kiadandó könyve számára írta, akkor a genette-i értelemben vett dedi¬
cacer-ról van szó, vagyis Mader egy könyv példányába szánta (írta?) a költeményt.
Ugyanakkor az sem lehetetlen, hogy a dédier értelmében egy jövőbeli Ficino-kiadás
elejére szánt paratextuális költeményről van szó, vagy legalábbis annak mintájáról. Fi¬
cino De vita libri tres-ének csak 1584-ig Kristeller 27 kiadását sorolja fel." Ráadásul a
korabeli Magyarország és Erdély könyvgyűjteményeiben — ismereteink szerint — hét,
9 Ezzel kapcsolatban lasd: van Dam 2015.
70 GENETTE 2001, 117-143.
7! KrisTELLER 1973, 1: LXIV-LXVI.
31