Page 99 [99]
FRIEDRICH NIETZSCHE: ECCE HOMO
Nietzsche-kutatás külön fejezetét képezi, amelyet részben már méltattak és
feldolgoztak.
Az Ecce homo eredetileg egy minden korábbi Nietzsche-művet túlszárnyaló
és az egész emberiséget egy új világkorszakba átvezető, korábbi korok minden
értékével szakító, új értékeket teremtő, sose látott csúcsteljesítmény óriási elő¬
szava lett volna. A tervezett mű, vagyis a Minden érték átértékelése négy könyv¬
ből állt volna: Aztikrisztus; A szabad szellem; Az inmoralista és Az örök vissza¬
térés filozófiája — ezek a címek az életműben a hetvenes évek közepétől kezdve
minduntalan fel-felbukkannak, és kisebb-nagyobb mértékben tematizálódnak.
Az értékek ezen átértékelésére — amely a fennálló, az eddigi vagy a minden
értékek átértékelése néven is szerepel — a könyvvé duzzadt, végső soron giganti¬
kus méreteket öltött önstilizáló írás készített volna fel, hívta volna fel a figyelmet
előszóként, nehogy az átértékelés óriási vállalkozását a korábbi művekhez ha¬
sonlóan - legalábbis nietzschei értelemben - , rosszul" értelmezzék.
Ehhez elsősorban egy végtelenül énközpontú és énértelmező életpályát kellett
bemutatni egyrészt az éntől, az egótól független viszonyok keretei között: vagy¬
is az öröklött tulajdonságoktól független adottságokat kellett kiemelni (erről szól
a , Miért vagyok én olyan bölcs" című első fejezet), másrészt az egótól függő és
az általa befolyásolható, mindenekelőtt fizikai feltételek (mint például a táplál¬
kozás, a hely, az éghajlat, a pihenés: idegen könyvek olvasása, zene stb.), valamint
sow
az ember önmagává válását lehetővé tévő és kikényszerítő, az emberiség sorsát
magára vállaló, ,önmagává" és , testté lett" zseni feltételeit kellett körvonalazni.
Az Ecce homo alcíme Hogyan lesz az ember azzá, ami feltételezi, hogy az
embert eredetileg a sors határozza meg - innen ered Nietzsche ragaszkodása az
amor fatihoz —, az ember tehát olyasvalami, ami állandó változás, levés (Werden),
önmagán való túllépése (Selbstüberwinden), önmaga megismerése (Selbsterkennen)
és önmagára való eszmélése (Selbstbesinnen) révén érhető el, és amit az én-el¬
beszélő egy nagyszerűen felépített és megfogalmazott szövegben végül el is ér,
oly módon, hogy végül maga is sorssá válik (az utolsó fejezet címe: , Miért vagyok
én sors").
Ahhoz, hogy az ember elérje ezt a sors által meghatározott önösséget, minde¬
nekelőtt az énjét, egóját kell minden káros, vagyis az önösséget akadályozó, úgy¬
nevezett önzetlen befolyástól megszabadítania mind fizikai, mind pedig mentá¬
lis értelemben oly módon, hogy felfedi és fokozatosan túlszárnyalja énjét. Káros
tényező a családi környezet, különösen az anya és a húg, a német konyha, a német
éghajlat, egyáltalán minden, ami német, mindenekelőtt birodalmi német: a német
zene, a német műveltség, a német kultúra, a német, azaz a történeti perspektíva
áldozatává vált, polgáriasodott morál, ami azonban keletkezésekor zsidó-keresz¬
tény morálként jelenik meg, végül pedig minden morál.
+ 97 «+