Page 92 [92]
IRODALOM — KULTÚRA
érték átértékelésével ezt a feje tetejére állított értékrendet akarta magasabb
szinten, tehát nem politikai, hanem morális értelemben visszaállítani, visszaad¬
ni az értelmétől megfosztott életnek értelmét, elfogadtatni az életet mindahány
jó és rossz, jó és gonosz vonásával együtt. Nietzsche nem írt moráltant, esztéti¬
kát, jogfilozófiát vagy történetfilozófiát, mint Hegel, de még Schopenhauer
rendszeressége is távol állt tőle. Aforizmái alapján mégis körvonalazódik és ki¬
rajzolódik az Egész. Másrészt arról sem feledkezhetünk meg, hogy Nietzsche
legsikerültebb alkotásai — sőt a korai tanulmányokat leszámítva egyetlen sem
— nem ,tudományos munkák", hanem költői látomások. Ezért olyan eltérőek a
Nietzsche-értelmezések.
Nietzsche morálra vonatkozó tanításának egyik sarkalatos pontja a törvény.
A morál engedelmességet követel az egyéntől, bármilyen törvényt állítson is fel,
hisz minden kornak más és más az értékrendje. A követelményrendszer azonban
szembeszegül a kritikus egyéni akarattal (kritischer Wille), és többnyire megtö¬
ri azt. Az egyénből feltörő ösztönök (7Trieb) vagy feddést (Tadel) váltanak ki, ez
pedig a gyávaság (Feigheit) kínos érzését eredményezi, vagy pedig egy erkölcs,
mint a keresztény erkölcs jóváhagyja (gut geheissen hat), és ez az alázat (Demut)
kellemes érzését váltja ki." Az egyéni tehát mindig erkölcsellenes, mert az erkölcs
a hagyományos gondolkodás és cselekvés módja: engedelmességet követel vala¬
mely autoritás számára. Az erős egyén hozhat új törvényt, ez azonban idővel
ugyanúgy hagyománnyá válik, mint elődje. A törvények Selbstüberwindungot
(önlegyőzést, önmagunkon való túllépést) követelnek, de pusztán azért, hogy
alávessék az egyénit az autoriter törvényeknek, és az egyénit kritikus akaratától
megfosztott nyájjá szelídítsék. Nietzsche is hirdeti a Selbstüberwindungot, azon¬
ban egy olyan egyén érdekében, amelyet az Übermensch mint eszmény képes
megvalósítani. Ha minden individuum Übermensch volna, megszűnnének a
törvények is.
A törvény lényege, hogy betarthatatlan. A törvénnyel szembeszegülni értel¬
metlen, megkerülni lehetetlen. Nietzsche a rá jellemző lélektani elemzéssel a
törvénnyel szembefordulás sajátos esetét mutatja be Az első keresztyén című
aforizmában, amely a Hajnalpír első könyvének hatvannyolcadik darabja. Az
aforizma Saulus pálfordulását magyarázza, ami lehetővé tette, hogy egy elszige¬
telt, kis zsidó szekta világméretű vallássá fejlődhessék: , egy ilyen fej, egy ilyen
lélek zűrzavara és háborgásai nélkül nem létezne keresztyénség; alig tudtunk
volna meg valamit egy kis zsidó szektáról, amelynek mestere kereszthalält halt.”
A rögeszmés, kicsapongó, uralomra törő, megszállott, részeges, fajtalan,
4 Vö. Hajnalpír, 1. könyv, 38. aforizma.
5 Friedrich Nietzsche válogatott írásai, ford. Szabó Ede, Budapest, Magvető, 1984, 65.
+ 90 +