Page 20 [20]
IRODALOM — KULTÚRA
betegség látleletét felvázolván az öngyilkosságot az örömök vagy szenvedések
végtelenbe utat nyitó, felfokozott formájaként, a rideg tudat korlátainak ledön¬
téseként, a végtelen teljességében való feloldódásként, az élet börtönéből az örök
szabadságba való kitörésként értelmezi. E társalgásban egyértelművé válik a két
embertípus közötti különbség: Albert, a normális, korlátok között élő észember,
a rendezett és szabályozott világ képviselőjeként poláris gondolkodásával az
öngyilkosságot a jó és a rossz erkölcsi fogalmait taglalva a bűn és az őrület kö¬
vetkezményének tartja, míg Werther, a jón és a rosszon felülemelkedett zsenití¬
pus, az abszolútumot és teljességet képviseli. E beszélgetésben nyilvánvalóvá
válik e két embertípus nyelvi kommunikációjának lehetetlensége is. A megcsalt
és önmagát vízbe fojtó lány példázata ugyancsak Werther sorsát hivatott szem¬
léltetni. Azok az ajándékok pedig — a halványpiros szalag Lotte ruhájáról és a
kis Homérosz-kötet, melyeket Werther születésnapjára kap Lottétól és Alberttól,
és amelyek a reményteli közelmúlt keserű emlékképeit idézik fel Wertherben —
immár nem szolgálhatják a halálosan beteg hős gyógyulását és lelki üdvét. Ez a
rész a szeptember 10-i búcsújelenettel végződik, amely majd a második könyv
búcsújelenetében felfokozva megismétlődik.
WERTHER BÚCSÚJA
Werther az első rész búcsújelenete előtti utolsó, feltűnően rövid, csupán négy¬
soros levelében háromszor is megerősíti szilárd elhatározását, hogy elhagyja
a szeretett asszonyt: , El innen." A következő, szeptember 10-i levél tudósít a
búcsúról. A német Abschied és variánsai, mint például az Abscheiden,
Abgeschiednen kifejezéseknek konkrét és átvitt értelmük is van; először is a
szeretett lánytól és vőlegényétől, illetve Lotte elhalt anyjától és azoktól való
búcsút" is jelent, akik már az élettől is , elbúcsúztak" (Geschiedene). A konkrét
búcsú - és Lotte ekkor még nem is sejti, mire készül Werther, jóllehet a találko¬
zást ő kezdeményezi — összefüggésbe kerül a holtakkal, és ezáltal immanencia
és transzcendencia között is kapcsolat jön létre.
A levél első bekezdése bizonyítja, hogy Werther határozottan eltökélte, soha
többé nem látja viszont Lottét: , Nem fogom többé viszontlátni."? A természeti
szcenárium itt is fontos szerepet játszik. Werther a búcsú helyszínét, a gesztenyés
fasort először egy déli órán, vagyis a nap és boldogsága csúcspontján keresi fel,
amikor azonban már sejti végzetét: , Ma is érzem, milyen meghitt-titokzatos
24 Uo., 60.
25 Uo.
+18 +