Page 19 [19]
JOHANN WOLFGANG VON GOETHE: AZ IFJU WERTHER SZENVEDESEI
utala Werther szemleletmödjäban bekövetkezett vältozäsra. Az egesz level egy
hatalmas panasz Macpherson költeszetenek stilusäban. A hänyattatott eletü, de
végül a házi nyugalmát meglelő, céltudatos, tűrő és ravasz homéroszi herosz
világos, naiv, boldog, mitikusan idealizált, meleg délszaki világát kiszorítja az
észak hőseinek és bárdjainak sötét, borongós, hideg, rideg, szomorú, halállehe¬
letű, pszeudomitikus világa.
Első könyv, második rész. Ebben a részben Werther beteg szívét, melyet
Wahlheimban kívánt meggyógyítani, Lottéval való találkozása június 16-án
alaposan feldúlja. Werther küzd ugyan lelki nyugalmáért, de mindhiába. E rész¬
ben kerül sor a deutsche Innerlichkeit tematizálására is, ami példázatként Werther
sorsát hivatott alátámasztani. Werther ebben a részben említi először Ossziánt
is, mégpedig Lottéval kapcsolatosan." Werther ekkor már tud Lotte vőlegénye,
Albert létezéséről, kétszer figyelmeztetik is, hogy Lotte menyasszony, de ő nem
törődik a jegyességgel, és géniusza parancsára mindenestől átadja magát a sze¬
relemnek. Werther számára ez a szerelem nyáron (július 13-a és augusztus 8-a
között) teljesedik ki. A tavaszi langymeleg Werther érzéseinek felfokozódásával
nyári hőségbe csap át, ami mind Werther lelkiállapotában, mind a természet
körforgásában a csúcspontot jelenti.
Első könyv, harmadik rész. Ennek a résznek az elején Albert késő nyári meg¬
érkezése megzavarja a látszólagosan boldog szerelmet. Werther ekkor gondol
először a menekülésre: , Albert megjött, és én menni fogok."" Beköszönt az ősz,
és a lassanként elhaló természettel Werther kedélyállapota is megváltozik: amíg
Werther a mű elején és az előtörténetben a természetet eleven teremtményként,
illetve annak a lénynek a példázataként éli meg, , aki magában és a maga erejével
mindeneket létrehoz", ? és arra vágyik, hogy akár csak egyetlen pillanatra is részt
vehessen a teremtő aktusban, és érezhesse keble korlátokba zárt erejében a te¬
remtő Lény üdvösségének egyetlen cseppjét is, addig az őszi természet az örök¬
kön nyitva tátongó sír képévé komorul, és nem lát semmi mást, , csak egy örök¬
ké faló, örökké kérődző szörnyeteget".? Ebben a részben kerül sor arra a híres
beszélgetésre is Albert és Werther között, amelyben Werther az öngyilkosság
apologétájaként tűnik fel, és a rendkívüli emberre jellemző, halálhoz vezető
2° Osszián említése az első könyvben, amelyben még Homérosz Werther fő olvasmánya, újabb
bizonyíték arra, hogy az idillikus hangulat, amelyet Werther magára erőltet Wahlheimban,
meglehetősen felületes és törékeny. A látszólagos béke és nyugalom mögött Werther kedélyálla¬
pota bármely pillanatban megváltozhat. A két fő rész egymáshoz való viszonyát tekintve fontos
megjegyezni, hogy Werther Ossziánt már ekkor összekapcsolja Lottéval, és ezáltal előrevetíti a
szeretett nő és a második részben kiteljesedő, halált idéző, borongós hangulat összefonódását.
21 Goethe: Werther szerelme és halála, 45.
2 Uo., 56.
383 Uo., 57.
«17 +