Page 136 [136]
SZERLETICS ANTAL
tudomány van, sokféle a végcél is: az orvostudományé az egészség, a hajóépítő
szakmáé a hajó, a hadtudományé a győzelem, a gazdálkodásé a gazdaság."
A felsorolt javak (egészség, háborús győzelem, gazdaság stb.) azonban pusz¬
tán eszközként szolgálnak valamilyen , távolabbi" cél eléréséhez, ami szintén
eszközzé válhat egy másik, magasabb rendű zé/losz kontextusában. A teleolo¬
gikus láncolat végén lennie kell egy olyan célnak, , amire minden irányul" és
amit , önmagáért igyekszünk elérni". Arisztotelész szerint az emberi életnek
ilyen önértékkel rendelkező végcélja a boldogság (eudaimonia),"?" ami nem
más, mint a léleknek erény (aréze) szerint való tevékenysége. A boldogsághoz
az erények gyakorlásán keresztül vezet az út: ahogy az építőmesterséget az
építés során tanulja meg az ember, erényes és boldog emberré erényes tettek
megtétele során válik." Az erényes jellem nem természettől fogva adott, mint
például az érzékelés képessége, hanem gyakorlat során fejlődik ki. De hogyan
gyakorolhatja az erényeket az, aki még nincs az erények birtokában?
A látszólagos ellentmondás feloldására különbséget kell tenni az erényes
lelki alkatot megalkotó és az abból fakadó tettek között." Az erényt megal¬
kotó cselekedetek csupán külsődleges megjelenésükben hasonlóak a tény¬
legesen erényes tettekhez. Arisztotelész szerint ez utóbbiakról csak akkor
beszélhetünk, ha a cselekvő (1) tudja, mit tesz, (2) saját elhatározása alapján,
7 Arisztotelész 1997, 5.
"8 Az eudaimonia boldogságként való fordítása nem pontos. Ross szerint a boldogság
hétköznapi értelemben egy hedonisztikus hangulati állapotot jelent, míg az eudaimonia
egy aktív tevékenységet jelöl, ami nem azonos az élvezettel (bár az élvezet természetes
kísérője neki). Hursthouse szerint a boldogság és az eudaimonia között lényeges különb¬
ség, hogy az előbbi fogalom szubjektív, az utóbbi objektív jellegű. Kissé leegyszerűsítve:
valaki akkor boldog, ha boldognak tartja magát, míg a ,jól-lét" (xwve//-being, flourishing)
objektív értékítélet tárgya lehet. Ross 2001, 256.; Hursthouse 1999, 9—10.
Ahogy arra MacIntyre is felhívja a figyelmet, az erények és a boldogság nem egyszerű
eszköz-cél viszonyban állnak egymással. MaclIntyre 1981, 149. Az erényes élet szüksé¬
ges, de nem elégséges feltétele a boldogságnak. Egy súlyosan beteg vagy szegény ember
élete, akármilyen erényes is, nem nevezhető , virágzó" (flourisbing) életnek. Az erények
ugyanakkor nemcsak eszközök a boldogság elérésére, hanem önmagukban vett értékük
79
is van. Arisztotelészt idézve: ,... a kitüntetést, a gyönyört, az észt s minden erényt, igaz
önmagukért is keressük, mert még ha semmi előny sem származnék belőlük, akkor is
óhajtanók őket; de keressük őket a boldogságért is, mert úgy érezzük, hogy általuk le¬
szünk boldogok." Annak a kérdésnek a megválaszolásában, hogy az erények gyakorlása
pontosan miért vezet eudaimoniáboz, a modern pszichológia egyik irányzata, a Martin
Seligman és a magyar szärmazäsü Csikszentmihälyi Mihály neve által fémjelzett pozitív
pszichológia lehet segítségünkre. Eszerint az emberi , jól-lét" (eudaimonia, flourishing)
nem passzív állapot (a fájdalom hiánya vagy hedonista örömérzet), hanem akkor jelent¬
kezik, amikor képességeinket aktívan, harmonikus tudatállapotban, erőfeszítés nélkül
gyakoroljuk (ún. áramlatélmény). Az erényes cselekvések által kiváltott érzelmi hangolt¬
ság ezzel a //ow állapottal rokonítható. Annas 2011, 70.; Csíkszentmihályi 2010, 105.
80 Ross 2001, 261.
134