Seite 134 [134]
OCR
SZERLETICS ANTAL (2) Az erényetika elsősorban tn. aretaikus, erkölcsi karaktert leíró kifejezéseket használ (pl. , jó", ,erényes”, , kiváló") és lehetőség szerint kerüli az olyan deontikus fogalmakat, amelyek egy morális szabálynak való megfelelést implikálnak (pl. , helyes", , rossz", , kell", , kötelező"). (3) Amíg a , hagyományos" etikai irányzatok olyan univerzális elvek kidolgozására törekednek, amelyek mindenkor képesek meghatározni az erkölcsös cselekvés kritériumait, addig az erényetika tagadja az erkölcs kodifikálhatóságának lehetőségét. Ez az álláspont abból a feltételezésből indul ki, hogy a helyes cselekvés szituációfüggő, és nincs olyan absztrakt döntési eljárás, ami alkalmazkodni tudna a folyamatosan változó élethelyzetek erkölcsi komplexitásához. Az erkölcs ilyen értelemben vett indetermináltságára már A risztotelész is felhívta a figyelmet: , Azt azonban általános elvül bocsássuk előre, hogy minden olyan elméletnek, amely a cselekvésre vonatkozik, csupán körvonalakban szabad mozognia, s nem szabad szabatos kifejtésre törekednie [...]. Az egyes esetekre vonatkozó fejtegetés sem szakismeret, sem hagyományos tanrendszer körébe nem vonható, hanem mindig magának a cselekvő személynek kell — az adott eset figyelembevételével — tisztába jönnie a feladattal, akárcsak az orvoslásban vagy a hajökormänyzäsban.””' Az erkölcsi döntés tehát tapasztalatot és gyakorlati észhasználatot feltételez. Az erényetikai irányzatok képviselői hangsúlyozzák, hogy a szabályoknak való megfelelés nem feltétlenül helyettesíti az erkölcsös jellemet: a szabályokat betarthatja valaki anélkül, hogy azonosulna azok szellemével, és egy erénytelen jellem jó eséllyel megtalálja az , erkölcstelenség kiskapuit" egy általános szabály egyedi esetre való alkalmazása során." (4) Az erényetikai irányzatok a motiváció terén nem a kötelesség fogalmát hangsúlyozzák: az erkölcsileg helyes cselekedetek mögött olyan vágyak vannak, amilyen az erényes emberekre jellemzőek. Az előbb felsorolt jellemzők ismeretében felmerülhet annak a gyanúja, hogy az erényetika igazából nem tud cselekvésirányító funkciót betölteni, amikor az egyén egy nehezen feloldható morális dilemmával szembesül. Ezt a vádat az irányzat képviselői visszautasítják, hangsúlyozva, hogy az erényetika is képes kézzelfogható magatartásszabályokat alkotni, amelyek a következő általános alakban formalizálhatóak: , Cselekedj úgy, ahogy egy erényes (a konkrét szituációtól függően: becsületes, nagylelkű, igazságos, bátor stb.) személy cselekedne az adott helyzetben!" 7 Arisztotelész 1997, II. könyv, 2. fejezet. 72 Hursthouse 1999. 132
