Seite 133 [133]
OCR
A normatív etika három irányzatáról szabályrendszer létrehozása, amilyenre a deontologikus vagy konzekvencialista etika törekszik, valószínűleg lehetetlen. Ezzel párhuzamosan egyre inkább megmutatkozott az is, hogy mindkét irányzat magában hordozZa a cselekvő , leértékelésének" vagy , elszemélytelenítésének" lehetőségét," amennyiben például a konzekvencializmus (különösen annak cselekvés-utilitarista változata) olyan magatartást is előírhat, amivel a cselekvő nem feltétlenül tud azonosulni, míg a kantiánus megközelítés azt követeli meg, hogy erkölcsi döntéshozatalkor az egyén függetlenítse magát az őt körülvevő világtól, személyes preferenciáitól, vágyaitól és érzelmeitől. A deontologikus és a konzekvencialista irányzatok hiányosságaira két eltérő válasz született. Néhány ,,antiteoretikus”, mint példäul Bernard Williams, egyfajta szkeptikus, az átfogó erkölcsi elméleteket elutasító álláspontra helyezkedett." A másik reakció az erényetikai megközelítés újjáéledése volt. Ennek az irányzatnak a gyökerei a görög filozófiáig, különösen Arisztoteleszig (i. e. 384-322) nyülnak vissza.°® Az erenyeknek a felvilägosodäs kezdeteig fontos szerep jutott az etikai gondolkodäsban, azonban ezt követően fokozatosan háttérbe szorultak. Az erényetika ujjaéledését Elizabeth Anscombe (1919-2001) „Modern erkölcsfilozöfia” cimü, 1958-ban publikált tanulmänyähoz szoktäk kötni, amiben Anscombe, Arisztotelesztöl inspiralva, olyan fogalmak üjrafelfedezésére 6sztônzi a kortärs morälfilozéfusokat, mint az erény, a jellem vagy a kiteljesedés (//ourishing)." Az erényetikai irányzatok általános jellemzői Anscombe cikkét követően több eltérő erényetikai irányzatot is kidolgoztak, amelyeket célszerű — a köztük meglévő jelentős különbségek miatt — a másik két normatív etikai irányzattal szembeállítva jellemezni." (1 Az erényetika alapvetően a cselekvő személy jellemére fókuszál, míg a deontikus vagy konzekvencialista irányzatok cselekvésközpontúak, vagyis elsősorban a helyes cselekvés szabályait igyekeznek meghatározni. A cselekvő személy jellemének középpontba kerülésével a hangsúly a , mit helyes tenni?" kérdéséről áttevődik a , milyen az erényes jellem?" kérdésére. 66 Slote 1992, 3-22. 87 Uo. 179. 8 Hursthouse — Pettigrove, 2018. 6 Anscombe 1981, 648. A , klasszikus" eudaimonikus irányzatok mellett kiemelhető a Michael Slote nevéhez kapcsoléd6 ,,cselekvéalapu” (agent-based) erényetika. A feminista szerzők által kidolgozott gondoskodásetika (ezbics of care) szintén az erényetika egy változatának tekinthető, bár vannak, akik tagadják a kettő közötti kapcsolatot. Lásd pl. Noddings 1995, 25. A különböző erényetikai irányzatokhoz lásd pl. Foot 1978; Slote 1992; 2001; Hursthouse 2011; Swanton 2003. 131
