Seite 134 [134]
SZERLETICS ANTAL
(2) Az erényetika elsősorban tn. aretaikus, erkölcsi karaktert leíró kife¬
jezéseket használ (pl. , jó", ,erényes”, , kiváló") és lehetőség szerint kerüli az
olyan deontikus fogalmakat, amelyek egy morális szabálynak való megfelelést
implikálnak (pl. , helyes", , rossz", , kell", , kötelező").
(3) Amíg a , hagyományos" etikai irányzatok olyan univerzális elvek kidol¬
gozására törekednek, amelyek mindenkor képesek meghatározni az erkölcsös
cselekvés kritériumait, addig az erényetika tagadja az erkölcs kodifikálható¬
ságának lehetőségét. Ez az álláspont abból a feltételezésből indul ki, hogy a
helyes cselekvés szituációfüggő, és nincs olyan absztrakt döntési eljárás, ami
alkalmazkodni tudna a folyamatosan változó élethelyzetek erkölcsi komple¬
xitásához. Az erkölcs ilyen értelemben vett indetermináltságára már A risz¬
totelész is felhívta a figyelmet:
, Azt azonban általános elvül bocsássuk előre, hogy minden olyan elméletnek,
amely a cselekvésre vonatkozik, csupán körvonalakban szabad mozognia, s
nem szabad szabatos kifejtésre törekednie [...]. Az egyes esetekre vonatko¬
zó fejtegetés sem szakismeret, sem hagyományos tanrendszer körébe nem
vonható, hanem mindig magának a cselekvő személynek kell — az adott eset
figyelembevételével — tisztába jönnie a feladattal, akárcsak az orvoslásban vagy
a hajökormänyzäsban.””'
Az erkölcsi döntés tehát tapasztalatot és gyakorlati észhasználatot feltételez.
Az erényetikai irányzatok képviselői hangsúlyozzák, hogy a szabályoknak
való megfelelés nem feltétlenül helyettesíti az erkölcsös jellemet: a szabályokat
betarthatja valaki anélkül, hogy azonosulna azok szellemével, és egy erény¬
telen jellem jó eséllyel megtalálja az , erkölcstelenség kiskapuit" egy általános
szabály egyedi esetre való alkalmazása során."
(4) Az erényetikai irányzatok a motiváció terén nem a kötelesség fogalmát
hangsúlyozzák: az erkölcsileg helyes cselekedetek mögött olyan vágyak van¬
nak, amilyen az erényes emberekre jellemzőek.
Az előbb felsorolt jellemzők ismeretében felmerülhet annak a gyanúja,
hogy az erényetika igazából nem tud cselekvésirányító funkciót betölteni,
amikor az egyén egy nehezen feloldható morális dilemmával szembesül.
Ezt a vádat az irányzat képviselői visszautasítják, hangsúlyozva, hogy az
erényetika is képes kézzelfogható magatartásszabályokat alkotni, amelyek
a következő általános alakban formalizálhatóak: , Cselekedj úgy, ahogy egy
erényes (a konkrét szituációtól függően: becsületes, nagylelkű, igazságos,
bátor stb.) személy cselekedne az adott helyzetben!"
7 Arisztotelész 1997, II. könyv, 2. fejezet.
72 Hursthouse 1999.
132