Életünket normák határolják le. A jog, erkölcs és vallás szabályairól már több¬
ször szóltunk. De ezeken kívül léteznek még illemszabályok, kulturális szabá¬
lyok, játékszabályok, fizikai szabályok (törvények) is, és még folytathatnánk a
sort. Mindegyik szabályösszességnek és szabályrendszernek saját nyelve van,
mindegyik más-más szempontból értelmezi és irányítja a valóságot.
Az illem és az erkölcs kiszűri azt, ami , gusztustalan", egészségügyi szem¬
pontból veszélyes, illetve nehezíti az együttélést. Az erkölcs, az evolúció elvei
mentén, a jövő társadalmának jólétét biztosíthatja. A jog kiszűri azt, ami
teljes mértékben tarthatatlan, a jelen területén szabályoz. A vallás pedig azt,
ami embertelen, ez az örökkévalóság horizontján történik.
Egy konkrét példával: a helyben lakó azért nem zajong a kertjében, mert
tudja, hogy a közösség tagjai (a szomszédjai, akikre bizonyos mértékben rá
van utalva) máskülönben nem fogadnák be. A ,gyüttmentet", az egynapos
bérlőket mindez már nem érdekli, részükre inkább csak a jog szabályai lehet¬
nek irányadók, hacsak nincs meg ezekben az idegenekben is az a természetes
érzék, hogy illeszkedjenek a befogadó kultúrához. Ha azonban élne az em¬
berekben az emberszeretet általános parancsa, függetlenül a jogi előírásoktól,
szokásoktól, illemtől, odafigyelnének arra, hogy mi az, ami a másiknak
jó. A vallásokban megfogalmazott szeretetnek erre az ideális szintjére még
kevés társadalom, kevés egyén tudott eljutni. Önerőből talán nem is lehet.
A logikája azonban mindegyik szabályrendnek ugyanaz: van egy elvárás,
amelyhez a cselekedetet hozzámérjük. A mérés után pedig megállapítjuk az
eredményt (jó/rossz, megfelelő/nem megfelelő, helyes/helytelen stb.).
Az elvárás sosem teljesen egyértelmű, mivel mind a belső belátás, mind a
verbális megfogalmazás pontatlan. Mindez azonban nem azt jelenti, hogy ne
lenne elvárás, sokkal inkább azt, hogy az elvárás lényegének megértése nem
magától értetődő. Az embernek tennie kell a szabály megértéséért.
A dolgok és azok leírása sosem egyértelmű. (Die Welt ist die Gesamtheit
der Tatsachen, nicht der Dinge — azaz , A világ tények és nem dolgok ösz¬
szessége".") A dolgokból, eseményekből csak transzformáció után lesznek
tények, a transzformáció pedig szükségszerűen torzít. Teljesen más a dolgok
világában zajló esemény: az, ami megtörtént, illetve az, ami a jegyzőkönyvbe
mint tény kerül. Éppen ezért el kell fogadni, hogy a valóság mindig több¬
§ Ludwig Wittgenstein: Logikai-filozöfiai értekezés (Tractatus logico-philosophicus). Fordi¬
totta Markus Gyorgy, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989, 11.