Page 37 [37]
Bevezetés az etika alapjaiba
lényegéhez kapcsolódnak." Aki tudja, hogy örök felelőssége van, az más¬
hogy cselekszik, mint aki azt hiszi, hogy elmenekülhet.
A második tévedés az ember szabadságára vonatkozik. Ez a szabadság
részben jelentheti a korlátoktól való mentességet, de még inkább jelenti a
valamire, egyfajta célra irányuló szabadságot. Ez utóbbi azt jelenti, hogy
akaratomat — akár a hajlamaimmal, vágyaimmal szemben is — egy fontosnak
ítélt cél elérésére irányítom. Ebben az értelemben a szabadság nem az adott¬
ságaink leépítése (pl. tudat kiiktatása, testi képességek gyengítése, lelkiis¬
meret elnémítása stb. akár különböző tudatmódosító anyagokkal), hanem
éppen ellenkezőleg: meglévő akarati képességeink felhasználása a céljaink
elérése érdekében.
Semmiképpen sem gondolhatjuk, hogy akkor vagyunk szabadok, ha nem
tartjuk be a normákat. (Vagy legalábbis nem ismerjük el, hogy normák és
szabályok vonatkoznak ránk.) A fizika szabályai ugyanúgy nem kerülhe¬
tők meg, ahogyan a jog vagy az erkölcs szabályai sem. Más kérdés, hogy
folyamatos a kísérletezés, hogy ezeket a szabályokat hogyan lehetne mégis
megszegni. (Jó példák erre egyébként az oly népszerű zenei fesztiválok.)
Nehéz lenne azonban azt állítani, hogy az a szabad, akinek sikerült mást
megölni, vagy sikerült úgy hazudnia, hogy azt nem vették észre. Ebben a
kérdéskörben izgalmas , retro" olvasmány az 1971-ben, Moszkvában kiadott,
két szovjet szerző által írt munka, a Manipulált tömegtudat. A szerzők abból
indulnak ki, hogy a fogyasztói (burzsoá) társadalomban az erkölcs haldoklik.
Mégpedig amiatt, hogy a társadalom olyan normákat ír elő, amelyek sem a
történelmi, sem pedig a racionális kontextusba nem illeszkednek. Az egyén¬
re nehezedő versenyben az egyén egyre inkább rákényszerül ezeknek a csak
kevesek számára ésszerű és célszerű normáknak a követésére. Mindaz, ami
ezeken a kényszerű normákon kívül esik, jelenti a szabadság terepét. Ép¬
pen ezért a termelés/fogyasztás szféráján kívül eső normáktól akar az egyén
megszabadulni, így szabadnak vélve önmagát. A jellemzően jogszabályokba
kódolt előírások egyre szigorúbb préséből az egyén a más normák (erkölcs,
vallás) alóli megszabadulással kíván menekülni. Természetesen teljesen téves
ez az irány is.
A harmadik hiba, hogy a tapasztalat tényeit és az azokból levont követ¬
keztetéseket tekintjük egyetlen és meghaladhatatlan valóságnak. Mindez azt
jelenti, hogy az ismereteket megelőző léttapasztalatot és az erre vonatkozó
belátást gyakorlatilag teljesen zárójelbe tesszük. A természettudományos is¬
meretek praktikus, ámde erősen korlátozott és rendszerfüggő adatait tekint¬
jük a valóság egészének, egy részigazságot megtéve a teljességnek, egyúttal
lemondva a belátás, átfogó lényeglátás élethez való szükségességéről.
7 Max Scheler: 4 filozófia lényegéről, i. m. 76.
35