Page 355 [355]
A „HANTIK” FOLYOJA ® 353
evenkisége annak ellenére sem kérdőjeleződik meg, hogy például a háziszel¬
lemét , Tuget"-nek nevezik, ami viszont a hanti tűz" jelentésű szóra megy
vissza. Hogy az etimológia felidézése nem felesleges nyelvészkedés, igazolja,
hogy Tuget a regényben is , a Tűz és a Szerencse" istene.
Bár a főhős tehát evenki, van egy olyan fontos szereplője is a regénynek,
aki , hanti", ami pedig nem lényegtelen sajátja, hanem jellemének lényegi
eleme: , Ilja igen jó ember volt, igen elkényeztette őt a természet. Az ő hanti
vére elkeveredett az apaival, az orosszal, és ebből a két vérből új embert öntött
a természet. Iljának szeme fekete volt, de egyáltalán nem keskeny vágású.
Az orra sem volt lapos. De a járomcsont szélességét és az egyedülállóan jó
természetét anyai ágon örökölte."7? A szereplő hantisága tehát jóságának
a metaforájaként jelenik meg, erősen rájátszva ezzel a , nemes vadember"
sztereotípiájára, ami mélyen áthatja a könyvet.
Emellett sok szó esik a regényben arról is, hogy a Vaszjugán mellett haj¬
danában , osztjákok" éltek. Az , osztjákokat" nemcsak szóhasználatában
különbözteti meg mind az evenkiktől, mind a , hantiktól", hanem azzal is,
hogy őket a területről eltűnt, kihalt népként állítja be: , A folyó keskeny tor¬
kolatánál valaha osztjákok állítottak rekesztéket..."79 Az , osztjákok" csak
múltjukkal részesei a regénynek, mindig csak emlékük kerül szóba: , A repülő
a szántalpain odasiklott a tó omladozó partjánál fekvő kis agyagos szigethez.
Valamikor réges-régen a nomád osztjákok ezt a tavat Tuh Emtornak evezték,
ami Szentet jelent. Tányának a tó valóban szentnek és titokzatosnak tűnt.
[...] Az embernek az az érzése volt, hogy egy titokzatos lény él a tóban."7"
A fenti idézetből is kiviláglik, hogy Seludjakov kutatásokat végzett regé¬
nye megírása előtt, nyilvánvalóan ismerte a szakirodalom egy részét. A Tuh
Emtor tó ugyanis, mint tudjuk, valóban létezik a Vaszjugán mellett, bár
nevének regénybeli etimológiája nem helytálló. Ugyanakkor a regénybeli tó
leírása arra enged következtetni, hogy a szerző összekeveri, összemossa azt
a Tuh Emtor melletti Wes Emtorral. A tó regénybeli jellemzése az előbbire
nem, az utóbbira viszont vitathatatlanul találó: a tó feneketlen mélysége, a
tóba meredeken beszakadó part, a víz alkalmankénti bugyborékolása, vagy
éppen az, hogy szinte csak csukák élnek benne. Hasonlóan nem ismerhette
volna szakirodalmi kutatások nélkül a regényben utalásként megjelenő
Wes természetfeletti lényt sem, """ vagy éppen azt az , osztják" áldozóhelyet,
ahol - kiemelve a regénybeli, ám szakirodalmilag is pontos jellemzést — egy
cirbolyafenyő mellett fából készült, szarvasfejet mintázó kalapácsokat áldoz¬
nak a halak urának, aki éjszakánként ezekkel erősíti meg a halrekesztékek
karóit. Még a szent hely , Kegipei" elnevezése is közel pontosan adja vissza
792 Seludjakov 1981: 15.
73 Uo. 50.
4 Uo. 40-41.
75 Uo. 40-41. A Wesrél és a Wes Emtorrél lásd: Nagy Z. 2007a: 184-187.