Oldal 138 [138]
136 " EGY FOLYÓ TÖBB ÉLETE
a saját szülőföldemre nem akarok visszamenni. Mondtam neki, hogy milyen
szülőföld? Az nekem, az a halál volt. Rokonaim haltak ott meg. Az én hazám
az Omszki megye, mondtam. És elzárkóztam, nem utaztam el. Nem tetszett
neki. En tehenész voltam itt. , Van nekem itt munkám, én aztán nem megyek
oda". És másokat küldtek oda.
— Aj-jaj-jaj-jaj-jaj.
- Milyen hazám az nekem, amikor az a halál volt. A fivérem ott maradt,
és én is éppen csak életben maradtam. Felmásztunk... megépítettük a barak¬
kot... tél eleje volt. Szívizomgyulladásom lett. Megbetegedtem, megfáztam,
a lázam felszökött, én meg szaladok ki az utcára, az anyám nem tud visz¬
szatartani, akkor az utcára kiáltottak, ott elkaptak, és visszavittek a házba.
Még jobban megfáztam volna.
Hideg és éhség volt.39 És mennyi ember maradt ott... aj-jaj-jaj-jaj... Az
embereket befogták erdőt irtani, irtják az erdőt mezőnek -— ott is meghaltak
az emberek. És amikor az úton vittek minket... uszállyal... na, ott hullottak
csak az emberek. Jól emlékszem a mai napig. Megbetegszik valaki. . . endőrség
is volt a hajón... este lefektettek mindenkit a padlóra, másnap reggelre hat¬
hét ember meghalt. A férfiak mondták a rendőröknek, kössünk ki a partra,
el kell őket temetni. Az uszály elég mélyre merül, ahol sekély a víz, nem tud
megállni, csak ott, ahol magas part van. Megáll, gyorsan ki a partra. Kiásnak
egy közös sírt, és beleteszik őket, mint a heringeket, koporsó nélkül. Gyorsan
rászórták a földet, valaki egy botot állít kereszt helyett, épp hogy csak, újra
indulás, és újra tovább. Hogy az úton hány ember halt meg, borzasztó. Mi
úgy-ahogy kibírtuk az utat, de... amikor odavittek minket, a fivérem már be¬
tegeskedett. Na és ez... Odavittek minket, olyan lapos terület volt, akkor még
nem építettünk semmit, és akkor ott megis halt az öcsém. Ott el is temettük.
Aztán az erdőirtással feltúrtak mindent, és a sírját sem találtuk soha többé.
- Aha, aha.
— A kolhozban krumplit ültettek, tarlórépát vetettek, jaj. Oda rohangäsz¬
tunk mi, gyerekek, horgászni. Kikapartunk egy kis krumplit, tarlórépát, a
föld homokos, megsütöttük a répát, krumplit. Hát ezen éltünk. Megsütöd,
és haza is viszel. Otthon is éhesek.
— Mikor hozták ide, melyik hónapban?
— Júliusban. A legmelegebb napokon.
— És télen hogy volt, volt ruhájuk?
— Ruhänk az volt. Ruhänk az volt. Tőlünk tizenkét kilométerre osztjákok
éltek. Anyám odament az asszonyokhoz, a ruhát elcserélte halra, bármi¬
lyenre. A jó ruhát átadod, ők kevés halat adnak. Nagyon keveset. Halászni
nem tudtunk. Néhányan horgásztak a férfiak közül. Halászok voltak, oro¬
szok, a Pavlodári megyéből valók, hoholok, 79 azok tudtak halászni. Vettek
369 Oroszul különösen költőien hangzó kifejezés: Holod i golod - „Xonon x ronox”.
370 A keleti ukránok kissé gunyoros elnevezése.