Oldal 137 [137]
A KITELEPÍTETTEK FOLYÓJA ? 135
azt ne vigyék." Minden ott maradt. A hajó megérkezett, felpakoltak, és...
a Fő utcán... keresztül a városon. No, tartottak lovakat, tartottak teheneket,
tartottak disznókat. Mindent begyűjtöttek.
- És hány tehenük volt. Sok?
— Hát, tehén az négy-öt, összesen.
— És lovaik?
- Hány lovatok volt?
— Két-három lovunk volt.
— Oj-jaj-jaj-jaj.
—Es széthordtak mindent: vetőgépet, ekét, lovas kocsit. Mindennap rabol¬
tak, emlékszem. Jól emlékszem. Meghoztak minket Jerominóba, Én pedig
már kilenc éves voltam, mire első osztályba mehettem, mire megépítették az
iskolát. A férfiak megépítették. Megalapították a kolhozt, és megépítették az
iskolát. Érkeztek tanítók is, és én mentem az első osztályba. Volt, aki néme¬
tül beszélgetett, én azonban már oroszul, mert a németet már elfelejtettem.
- Már nem tud németül?
- Már nem tudok semmit sem. [nevet]
-Es Ön, szinten nem?
- En egy kicsit meg igen.
—- Minden oroszul és oroszul ment, a német pedig elveszett.
- Szidtak minket, szidtak. Hogy németek vagyunk.
— Fasisztáknak csúfoltak minket. Amíg nem volt háború, addig semmi,
de utána fasisztáknak hívtak minket.
- Amikor már itt éltük, már rég itt éltünk, néhányan még akkor is gú¬
nyoltak minket. De most már írtak nekik, megbüntették őket. Egy kicsit
megtanították őket, de még rájuk férne egy kis tanítás. Így, így. De nem
akartunk a rendőrséggel kapcsolatba kerülni. Így volt. Csúfoltak, ahogy
csak tudtak.
- Amikor Pasnyában éltünk, én tehenész voltam. Volt egy fejőnő, aki
fasisztának hívott engem. Háromszor. Fogtam magam, és panaszt tettem.
Ott Pavlovóban... adminisztráció volt, olyan... behívatták, ő nem ment el,
tíz rubelra büntették. Hát, mi ez neki? Áh, mindenkinek a maga baja.
- Már nem él.
— Ivott, ivott, és vége lett.
- Már nem él. Már nincsen. Már nincsenek ilyenek, ilyenek...
- Mindig csak türtünk, és most is türünk.
— Most is, most is.
-— A Vaszjugánról 51-ben jöttünk el. Aztán az anyám és a testvérem is ki¬
hoztam 53-ban, Ruszlanovkába kerültünk. A házaink is ott maradtak, minden
ott maradt. Kaszálót akartam ott csinálni egy szigeten, de a házak leégtek.
- Amikor már kihozták. Amikor széttelepültek onnan.
— Legelő maradt ott. Az igazgató küldött engem oda vissza. , Én nem
megyek oda a marhákkal sem." Mondta, hogy milyen dolog már az, hogy