Oldal 138 [138]
OCR
136 " EGY FOLYÓ TÖBB ÉLETE a saját szülőföldemre nem akarok visszamenni. Mondtam neki, hogy milyen szülőföld? Az nekem, az a halál volt. Rokonaim haltak ott meg. Az én hazám az Omszki megye, mondtam. És elzárkóztam, nem utaztam el. Nem tetszett neki. En tehenész voltam itt. , Van nekem itt munkám, én aztán nem megyek oda". És másokat küldtek oda. — Aj-jaj-jaj-jaj-jaj. - Milyen hazám az nekem, amikor az a halál volt. A fivérem ott maradt, és én is éppen csak életben maradtam. Felmásztunk... megépítettük a barakkot... tél eleje volt. Szívizomgyulladásom lett. Megbetegedtem, megfáztam, a lázam felszökött, én meg szaladok ki az utcára, az anyám nem tud viszszatartani, akkor az utcára kiáltottak, ott elkaptak, és visszavittek a házba. Még jobban megfáztam volna. Hideg és éhség volt.39 És mennyi ember maradt ott... aj-jaj-jaj-jaj... Az embereket befogták erdőt irtani, irtják az erdőt mezőnek -— ott is meghaltak az emberek. És amikor az úton vittek minket... uszállyal... na, ott hullottak csak az emberek. Jól emlékszem a mai napig. Megbetegszik valaki. . . endőrség is volt a hajón... este lefektettek mindenkit a padlóra, másnap reggelre hathét ember meghalt. A férfiak mondták a rendőröknek, kössünk ki a partra, el kell őket temetni. Az uszály elég mélyre merül, ahol sekély a víz, nem tud megállni, csak ott, ahol magas part van. Megáll, gyorsan ki a partra. Kiásnak egy közös sírt, és beleteszik őket, mint a heringeket, koporsó nélkül. Gyorsan rászórták a földet, valaki egy botot állít kereszt helyett, épp hogy csak, újra indulás, és újra tovább. Hogy az úton hány ember halt meg, borzasztó. Mi úgy-ahogy kibírtuk az utat, de... amikor odavittek minket, a fivérem már betegeskedett. Na és ez... Odavittek minket, olyan lapos terület volt, akkor még nem építettünk semmit, és akkor ott megis halt az öcsém. Ott el is temettük. Aztán az erdőirtással feltúrtak mindent, és a sírját sem találtuk soha többé. - Aha, aha. — A kolhozban krumplit ültettek, tarlórépát vetettek, jaj. Oda rohangäsztunk mi, gyerekek, horgászni. Kikapartunk egy kis krumplit, tarlórépát, a föld homokos, megsütöttük a répát, krumplit. Hát ezen éltünk. Megsütöd, és haza is viszel. Otthon is éhesek. — Mikor hozták ide, melyik hónapban? — Júliusban. A legmelegebb napokon. — És télen hogy volt, volt ruhájuk? — Ruhänk az volt. Ruhänk az volt. Tőlünk tizenkét kilométerre osztjákok éltek. Anyám odament az asszonyokhoz, a ruhát elcserélte halra, bármilyenre. A jó ruhát átadod, ők kevés halat adnak. Nagyon keveset. Halászni nem tudtunk. Néhányan horgásztak a férfiak közül. Halászok voltak, oroszok, a Pavlodári megyéből valók, hoholok, 79 azok tudtak halászni. Vettek 369 Oroszul különösen költőien hangzó kifejezés: Holod i golod - „Xonon x ronox”. 370 A keleti ukránok kissé gunyoros elnevezése.
