Oldal 130 [130]
128 + EGY FOLYÓ TÖBB ÉLETE
akkor ért véget, amikor megtalálta feleségét, függetlenül attól, hogy még évekig
a parancsnokság joghatálya alatt kellett élniük. A szinte népmesei felépítés —
különböző próbák kiállása, majd mintegy ennek jutalmaként a feleség kezének
elnyerése — szemmel láthatóan többször elmesélt, kiforrott menettel bírt.
A házaspár történetében külön jelentősége volt német nemzetiségüknek.
Míg előző beszélgetőtársam életében ennek nem volt különösebb vissza¬
tükröződése azonkívül, hogy később mentették fel őket a parancsnokság
joghatálya alól, addig a Gidrih-Bender házaspár számára nemzetiségük
ténye súlyosbította szenvedéseiket. Feltehetően szerepe van ebben annak,
hogy míg a Boger házaspár mindkét tagja — bár németek voltak — kulákként
lett kitelepítve, addig a Gidrih-Bender házaspárból Marija Andrejevnát már
etnikai alapon száműzték. Ez nyilvánvalóan felértékelte a családjukban az
etnicitás szerepét.
A beszélgetés életem egyik legnehezebb interjúja volt. A történeten túl igen
nehézzé tette Marija Andrejevna folyamatos érzelmi kommentálása, a halk
jajongás, a végtelen impulzivitással, mély emocionális töltettel elmondott,
időnként refrénszerűen ismételgetett mondatok. Külön nehézség volt, hogy
a házban feküdt szellemileg sérült, ötvenhat éves lányuk is — ennek köszön¬
hetően nem is invitáltak beljebb a házba. A beteg időnként artikulálatlanul
üvölteni kezdett, kísérteties aláfestést adva a történetnek. Édesanyja ilyenkor
bement hozzá, és megnyugtatta.
A beszélgetés lejegyzésekor újra dőlt betűvel szedem a saját kérdéseimet,
normál szedéssel a férfi, félkövér betűkkel pedig az asszony szavait írom.
Minden érzelmi megnyilvánulást lehetetlen lett volna beleírnom, de időnként
muszáj volt azokra is utalnom. A beszélgetésben olyankor hagyok ki részle¬
teket, amikor az teljesen más irányba terelődött, a kitelepítése szempontjá¬
ból irreleváns témákról szólt, mint például az interjú közben folyamatosan
nyávogó macska, vagy a falu közlekedési lehetőségei.
— Önök honnan költöztek ide, Pasnyába?
— Jerominóból.
— Bocsánat, honnan?
— Jeromino. A Csizsapkáról. Jurtü Jerominónak hívták." Nyolcéves voltam,
amikor odatelepítettek. Apámat és anyámat kulákká nyilvánították. Voltam
én, egy nővérkém és egy fivérem. A kisfiú ott is maradt, ott temettük őt el.
Minket fémuszályokon hoztak ide. No, ez minden. Az egész tömeget
beterelték oda, forróság volt, húsz napnál is tovább utaztattak így.
- En az Omszki megyéből származom.
- Az Omszkiböl?
357 Jeromino hajdani település a Csizsapka folyó középső folyása mellett. Bär a folyövölgy
lakossága korábban szölkup volt, és a falu neve (jurti) is az őslakosokra utal, a település
közvetlen környezetében ekkor már az óhitű oroszok települései voltak túlnyomó több¬
ségben. A települést 1972-ben véglegesen felszámolták.