— Anyáddal egy osztályban tanultunk. Ötödik osztálytól kezdve, ötödikben,
hatodikban és hetedikben. Együtt fejeztük be a hetedik osztályt. Eleinte dolgo¬
zott... Én a hetedik osztály befejezése után a kolhozban kezdtem el dolgozni,
ő pedig gazdasági munkákkal foglalkozott. Aztán engem kineveztek a kolhoz
számfejtőjévé, ő pedig maradt a szövetkezetben. Később pedig kinevezték
pénztárosnak abba a szövetkezetbe, ahova azután engem is felvettek. Egy évet
dolgoztam ott a kolhozban. És ahol ő dolgozott, a szövetkezetben, a vezető¬
séget, az elnököt és a könyvelőt elítélték, büntetést szabtak ki, és börtönbe
vitték őket. Engem akkor neveztek ki ebbe a szövetkezetbe főkönyvelőnek.
Eleinte gazdasági munkakörben volt, azután kinevezték munkavezető he¬
lyettesnek. És így házasodtunk össze: ő munkavezető helyettes volt, én pedig
könyvelő a szövetkezetben...
Az interjú 2012. augusztus 19-én, vasárnap készült. Akkor éppen Kargaszokban,
a járásközpontban laktam, és onnan kerestem fel néhány beszélgetőtársat a
szomszédos településeken, ebben az esetben a Pavlovóhoz tartozó, vele gya¬
korlatilag összeépült Pasnyán. Beszélgetőtársaim egy idős, német származású
házaspár, Marija Andrejevna Bender és Andrej Andrejevics Gidrih voltak. A
férfi 1923-ban, felesége 1928-ban született, beszélgetésünk idején a kilencve¬
nedik, illetve nyolcvanötödik születésnapjuk küszöbén álltak. A beszélgetés
a házuk pitvarán zajlott, egy asztal mellett ültünk mindhárman, az öreg, de
tisztán tartott házban. Andrej Andrejeviccsel végig egy helyben maradtunk, a
felesége időnként felkelt, hogy gondoskodjon a macskáról vagy beteg lányáról.
A beszélgetés elsősorban a férj és köztem zajlott, Marija Andrejevna inkább
csak kommentálta az eseményeket: kiegészítette, belekérdezett, sóhajokkal
és halk jajongással mintegy kontrázott férjének. A köztük lévő mély össz¬
hang, csaknem harmónia nem csak ebben nyilvánult meg. A , kontrázás"
másik oka biztosan az volt, hogy tudta, férje igen nagyot hall, alig-alig érti
meg, amit mondanak neki. Egyrészt hiába próbáltam minél hangosabban
beszélni, gyakran kellett kisegítenie, hogy megértessem magam a férjével.
Másrészt pedig Andrej Andrejevics nem hallotta, amit mellette mondtak,
így mondandója monologikus volt.
A monologikus előadásmód, valamint a férfi előrehaladott életkora abban
is megmutatkozott, hogy többször elismételte, amit korábban már elmondott.
Felesége szerint ez egyébként is szokása: mindig elmondja ugyanazt egymás
után akár többször is. A beszélgetésen végigkövethető ez a körkörösség: a ki¬
telepítésről beszélgetve végighalad a kitelepítésének előzményein, az utazáson,
a megérkezésekor tapasztalt nehézségeken, édesapja sorsán, és végül, mielőtt
témát váltana, mintegy a történet lezárásaként, mindannyiszor a házasságkö¬
tésüket említi. A kitelepítés története így teljes számára: a szenvedéstörténet