Page 117 [117]
A KITELEPÍTETTEK FOLYÓJA + 115
feketeribizli is. Tésztát tehát a lisztből, valamilyen tésztát a lisztből, vízből
és a bogyókból csináltunk, csináltunk valami ételt, és akkor ezt ettük. És
[csönd] hát, szúnyog az volt elég. Úgy-ahogy télig eléldegéltünk, és akkor télen
már a házban... Emlékszem, a házban volt az a két kemence, azokat is vala¬
hogyan agyagból raktuk. És ott kezdtünk el sütni. Sütöttünk a kemencében,
parázson, valahogy csinálták ezeket az asszonyok, amikkel táplálkoztunk.
No és a parancsnok, a parancsnok és a falunak a sztarosztája felügyeltek
a rendre. A faluból, a falvakból — volt három falu, mert egy mellékfolyója volt
ott a Vaszjugánnak, 8 és emellett a mellékfolyó mellett állt három falu — és
egyik faluból a másikba nem... nem engedték meg, hogy átmenjünk. Csak
a parancsnok vagy a sztaroszta engedélyével. Bár a sztaroszta nem nagyon
avatkozott ilyenbe, efölött a parancsnok gyakorolt hatalmat. Ha valahova
menni kellett, távolabbra kellett menni, akkor csak a parancsnok engedé¬
lyével tehetted.
Télen ingyen etettek minket... És az első nyáron végig így, ingyen etettek
minket ezzel a liszttel, darával és sóval. Mást semmit nem adtak. És ekkor
ingyen is dolgoztunk. Nappal valami közösségi munkát csináltunk, míg a
gyerekek meg az asszonyok valami háztartási munkával foglalkoztak. De
télen már elkezdtek fizetni a munkáért. Télen a nők és a gyerekek a saját
házukban dolgoztak, zsindelyt hantottak vakolatnak.*** A férfiak pedig az
építkezéseken dolgoztak, közösségi házakat, például iskolát építettek, boltokat
építettek, fészereket építettek, hogy télire valamit meg lehessen őrizni. És
azért, amit csináltak a gyerekek és az asszonyok, zsindelyt hántottak, ezért
fizettek, és a férfiaknak, akik kint dolgoztak az építkezésen, szintén fizettek.
És ekkortól kezdve az élelmiszereket már pénzért vettük meg.
És ebben a parancsnokságban gyakran megjelentek, gyakran jöttek ellenőr¬
zésre, hogy élünk-e, halunk-e, és hogy senki nem menekült-e el. Elsősorban
a parancsnok felelt azért, hogy senki ne szökjön el.
És mit is mondjak még. Így éltünk mi. Az apámat télen fogták, és elvitték
dolgozni a parancsnokságra. Ez a parancsnokság nagyon szigorú parancs¬
nokság volt, eleinte Szrédnyij Vaszjugánhoz tartozott. A mi falunk, Bori¬
szovka, Szrédnyij Vaszjugántól tizennyolc kilométerre feküdt. Boriszovkától
Szrédnyij Vaszjugánig [tizennyolc kilométer volt]. Az apámat télen elvitték
a parancsnokságra dolgozni, tavasszal pedig a családunkat is áttelepítették
Szrédnyij Vaszjugánba. Ott éltünk két évet. Aztán elkezdtek minket áttele¬
pítgetni. Az apámat hol ebbe a parancsnokságba küldték dolgozni, hol abba,
bolti eladónak a településekre, úgyhogy 1931-től 1934-ig ötször telepítettek
át minket. És ötödszörre már, 1934 őszén ide telepítettek minket, Novüj
Vaszjugánba, és azóta itt, Novüj Vaszjugánban élünk 1934-től kezdve. Itt is
fogunk elhervadni. [hosszabb csönd]
335 Feltehetően a Jagom Jah folyócskára utal, amelyek torkolata mellett állt három faluja a
kitelepítetteknek: Boriszovka, Oszinovo, Sztyepanovka.
334 Belül fakéreggel borították be a veremházakat, hogy valamelyest otthonossá tegyék.