Oldal 257 [257]
ÉS A MEGAFON MEGSZÓLAL... ? 255
egész! Tényleg eltorzult errefelé mindenkinek a lelki alkata: ezt a zajfüggönyt
reklamálni..." (Naplóbejegyzés, 2007. július 24., Ea Hiu)
Csakhogy még aznap , kiderül[t], hogy valójában nem az emberek pa¬
naszkodtak, hanem H, a [tanacs]elnék az, aki — amikor ügyeletes, és itt
alszik — követeli meg a hangszórót. De az is lehet, hogy csak AH fél tőle, és
olyankor magától bekapcsolja! Szóval megbeszéljük vele, hogy rugalmasan
kezeli majd a dolgot: ha H ott alszik, bekapcsolja, különben nem. [...] Na,
42 6-kor haza, akkor magnózok: felveszem a 6-os hírek szignálját-zenéjét, és
várok a // 7-es katonai indulóra. . . ami nem jön, mert AH most kikapcsolja. . .
Mint ahogy a dög kabócákat sem bírom felvenni: ahogy odamegyek egy
fához, elhallgatnak, vagy, ami még rosszabb, egyszerűen elszállnak." (Napló¬
bejegyzés, 2007. július 24., Ea Hiu) , Zajártalmak terepen"? című, tervezett
hangosdia-előadásom anyaga így egyelőre hiányos maradt egy darabig...
A megafon főnixként új meg új életre kelt a továbbiakban is, megzavarva
testi és lelki békénket. , Ma reggel viszonylag kipihenten ébredek, reggel 5 óta
amúgy is szól megint a kI. . ] hangszóró. És most reggel 44. 8 van, még mindig
szól, a kötelező másfél óra helyett immár több mint 2 órája. AH valószínűleg
elaludt a gép mellett... H mesélte, hogy amikor múltkor átment hozzá, az
irodában aludt — miközben a saját rádiója (amiből ugyanaz szólt, mint ami
tőle 5 méterre a hangszóróból ömlött a tájra) a legmagasabb hangerőre volt
felcsavarva... Tényleg deformálható az emberiség. Meg is érdemli, hogy
deformálják, ha ilyen. [...] Végül is 10.30-kor állt el a hangszóró! Nyilván
nyitva felejtette, vagy nem volt ideje visszajönni, elzárni..." (Naplóbejegyzés,
2007. augusztus I., Ea Hiu)
Az ilyen pillanatokban egy váratlan csönd, meghitt beszélgetés, csendes
egyedüllét gyógyírszámba megy. Szerencsére ilyenben is volt — nagy ritkán
—részünk: ,,. . gyönyörű holdvilág és végre néma csend volt, SL utolsó napját
tölti BMT-ben, tanulással és ivással. H-val kiraktuk a kisasztalt az épületünk
elé, leoltottunk minden villanyt, és úgy beszélgettünk vagy egy órát. A hát¬
térben a kambodzsai határon hatalmas villámok és vöröslő égalja, minálunk
nappal rekkenő hőség, estére kellemesen lehülő, gyönyörű, teliholdközeli
este, tücsökciripeléssel és kutyaugatással a távolból. Istenem, milyen más,
ha nincs zaj! Dolgozni is más volt így, egész nap, meg este pihenni is más.
Ha nem is ideális, de mégis, végre békés hangulat." (Naplóbejegyzés, 2007.
július 27., Ea Hiu)
Persze a csönd viszonylagos. Leginkább az esőnek köszönhettük, ha a
hangszóró elhallgatott. Időközben ugyanis beállt az esős évszak. Ilyenkor
napokra megáll az élet Ea Hiu-ban. Az emberek visszahúzódnak a házaikba,
senkinek sincs kedve kimenni, nem lehet dolgozni. Az eső hol egyhangúan
szemerkél, hol zuhog, mintha dézsából öntenék, a környezet meghatározó zaja
az esőcseppek monoton kopogása a földön, a faleveleken és a hullámbádog
háztetőn." (VII. színes kép) , Ébredni egyébként későn ébredtük és keltünk,
7.30-kor. Nem volt hangosbeszélő — az esőben AH egyáltalán nem jött dolgoz¬