Oldal 257 [257]
OCR
ÉS A MEGAFON MEGSZÓLAL... ? 255 egész! Tényleg eltorzult errefelé mindenkinek a lelki alkata: ezt a zajfüggönyt reklamálni..." (Naplóbejegyzés, 2007. július 24., Ea Hiu) Csakhogy még aznap , kiderül[t], hogy valójában nem az emberek panaszkodtak, hanem H, a [tanacs]elnék az, aki — amikor ügyeletes, és itt alszik — követeli meg a hangszórót. De az is lehet, hogy csak AH fél tőle, és olyankor magától bekapcsolja! Szóval megbeszéljük vele, hogy rugalmasan kezeli majd a dolgot: ha H ott alszik, bekapcsolja, különben nem. [...] Na, 42 6-kor haza, akkor magnózok: felveszem a 6-os hírek szignálját-zenéjét, és várok a // 7-es katonai indulóra. . . ami nem jön, mert AH most kikapcsolja. . . Mint ahogy a dög kabócákat sem bírom felvenni: ahogy odamegyek egy fához, elhallgatnak, vagy, ami még rosszabb, egyszerűen elszállnak." (Naplóbejegyzés, 2007. július 24., Ea Hiu) , Zajártalmak terepen"? című, tervezett hangosdia-előadásom anyaga így egyelőre hiányos maradt egy darabig... A megafon főnixként új meg új életre kelt a továbbiakban is, megzavarva testi és lelki békénket. , Ma reggel viszonylag kipihenten ébredek, reggel 5 óta amúgy is szól megint a kI. . ] hangszóró. És most reggel 44. 8 van, még mindig szól, a kötelező másfél óra helyett immár több mint 2 órája. AH valószínűleg elaludt a gép mellett... H mesélte, hogy amikor múltkor átment hozzá, az irodában aludt — miközben a saját rádiója (amiből ugyanaz szólt, mint ami tőle 5 méterre a hangszóróból ömlött a tájra) a legmagasabb hangerőre volt felcsavarva... Tényleg deformálható az emberiség. Meg is érdemli, hogy deformálják, ha ilyen. [...] Végül is 10.30-kor állt el a hangszóró! Nyilván nyitva felejtette, vagy nem volt ideje visszajönni, elzárni..." (Naplóbejegyzés, 2007. augusztus I., Ea Hiu) Az ilyen pillanatokban egy váratlan csönd, meghitt beszélgetés, csendes egyedüllét gyógyírszámba megy. Szerencsére ilyenben is volt — nagy ritkán —részünk: ,,. . gyönyörű holdvilág és végre néma csend volt, SL utolsó napját tölti BMT-ben, tanulással és ivással. H-val kiraktuk a kisasztalt az épületünk elé, leoltottunk minden villanyt, és úgy beszélgettünk vagy egy órát. A háttérben a kambodzsai határon hatalmas villámok és vöröslő égalja, minálunk nappal rekkenő hőség, estére kellemesen lehülő, gyönyörű, teliholdközeli este, tücsökciripeléssel és kutyaugatással a távolból. Istenem, milyen más, ha nincs zaj! Dolgozni is más volt így, egész nap, meg este pihenni is más. Ha nem is ideális, de mégis, végre békés hangulat." (Naplóbejegyzés, 2007. július 27., Ea Hiu) Persze a csönd viszonylagos. Leginkább az esőnek köszönhettük, ha a hangszóró elhallgatott. Időközben ugyanis beállt az esős évszak. Ilyenkor napokra megáll az élet Ea Hiu-ban. Az emberek visszahúzódnak a házaikba, senkinek sincs kedve kimenni, nem lehet dolgozni. Az eső hol egyhangúan szemerkél, hol zuhog, mintha dézsából öntenék, a környezet meghatározó zaja az esőcseppek monoton kopogása a földön, a faleveleken és a hullámbádog háztetőn." (VII. színes kép) , Ébredni egyébként későn ébredtük és keltünk, 7.30-kor. Nem volt hangosbeszélő — az esőben AH egyáltalán nem jött dolgoz
