Seite 241 [241]
ÉS A MEGAFON MEGSZÓLAL... ® 239
általános szokásnak megfelelően mindezek a gépjárművek szinte megállás
nélkül dudálnak, ami fülsüketítő zajt okoz, s ilyeténképpen kontraproduktív
hatással jár; gyalogost szinte már nem is látni, mert — akárcsak Kínában,
úgy Vietnamban is — gyalog csak a nagyon szegény emberek járnak. Ehhez
járul, hogy a tömegközlekedés alulfejlett, a közlekedési kultúra alacsony,
a balesetek mindennaposak, a cserbenhagyás általánosan bevett szokás, a
környezet- (zaj- és lég-) szennyezés ijesztő mértékű.
A gépjárművek mellett számtalan egyéb zajforrást lehetne számba venni a
gyakran éjjel sem szünetelő építkezések légkalapácsaitól kezdve a nyilvános
helyeken mindenütt bömbölő zenei tv-csatornákig, zenegépekig. Közöttük
különösen egy volt — intellektuálisan és emocionálisan egyaránt — elvisel¬
hetetlen a számomra: a városban és falun, napsütésben és esőben, hidegben
és melegben, reggel-délben-este szünet nélkül sok ezer decibellel üvöltő
hangszórók zajszennyezése — ami kísérteties módon idézte fel számomra a
világháborús illetve az 1950-es évek (csak filmekből ismert) hangulatát, s
ily módon, meglehet szubjektív módon, kezdettől fogva egy parancsuralmi
politikai rendszert szimbolizált, testesített meg a számomra. A kérdésre
írásom végén visszatérek még.
Atlapozva naplobejegyzéseimet,!° meglepetéssel konstatalom, hogy 2007-es
terepmunkám kezdetétől ez volt az egyik legzavaróbb momentum számomra,
amivel nem szűnő harcot vívtam hazatértemig — de, mint teszek is rá utalást,
ugyanilyen emlékeim vannak már az 1980-as évekből is! Nem sokkal meg¬
érkezésem után, még Hanotban jegyeztem le például a naplömba:
, Éjjel aztán alig bírok aludni, mert a szomszédunkban építkezés folyik éjjel
15, dübörögnek, csörögnek, verik a vasakat, rémes. Hajnal 2-kor még egyszer
bekapcsolom [kínomban] a tv-t, aztán valamikor elkábulok, de persze kelni
alig bírok. Erről jut eszembe, a reggeli rádiózene. Mintha 1986—87-ben Khe
Sanh-ban! lennénk! Az istenverte hangosbeszélő reggel 7—/28 körül megkezdi
az üvöltést, és rosszabbnál rosszabb katonai zenék mellett propagandaszöveget
nagyjából 10 perc után állította le a tömeg a motorokat, akkor, amikor már többen
rosszul lettek a kipufogófüsttől.
Az 1980-as években áram híján éjjel, a parázsló tűzhely vagy elemlámpa fényénél,
kézzel írtam naplót — ezért akkori feljegyzéseim meglehetősen szűkszavúak, csak a
lényegre szorítkoznak. 2007-es terepmunkám során Ea Hiu-ban viszont már (korlátok
között, de) volt áram, sőt szék és asztal is, következésképp számítógéppel (laptoppal)
dolgoztam. A lehetőséget tudatosan kihasználva, részletes naplót vezettem, amelybe
naponta akár többször is beírtam mindent: nemcsak a gyűjtéseket és mindazt, ami
velem történt, hanem az elhangzott beszélgetéseket, sokszor szó szerint idézve azokat;
terepmunka-körülményeimet, meg-megújuló próbálkozásainkat a körülmények javítá¬
sára, a korlátok tágítására; továbbá napi eredményeimet, problémáimat, kételyeimet,
érzelmeimet, sőt indulataimat is. Ez tette lehetővé számomra, hogy a megfelelő részeket
kigyűjtve, ezt a cikket megírjam.
Khe Sanh — Huóng Hóa, vietnámi kisváros, az azonos nevű körzet központja a 9-es
számú országút mentén, a laoszi határ közelében, amelynek közelében az 1980-as
években terepmunkámat végeztem.