Seite 242 [242]
240 " A MEGÉRTÉS ÉDES ÖRÖME
fröcsköl mindenkire. MT? mondja, hogy minden negyednek Hanoiban (és
nyolc van belőle!) saját rádiója van és hangosbeszélőn bömböltetik mindenütt.
Itt éppen alattunk, mellettünk van egy, bele lehet őrülni! [...]? agresszív és
dühös leszek tőle. [.. .] ez a legrosszabb lehetséges környezetszennyezés. Eh¬
hez képest a kosz vagy a levegő büdössége (ami a sok motor miatt már-már
elviselhetetlen) semmiség. Fáraszt is az egész — de valahogy mégis lenyűgöz
és szeretem." (Naplóbejegyzés, 2007. március 22., Hanoi)
A helyzet tragikomikumát érzékelteti, hogy amikor legkedvesebb hanoi
barátaimnak a hangszóróra panaszkodtam, az alábbi történettel , vigasztaltak":
, szomszédjuk (egy vsérültx veterán) minden reggel nyitott ablak mellett kara¬
okézik bömbölve... és évek óta ugyanazt a két számot énekli! Panaszkodtak,
de azzal válaszolt, hogy ő sérült, nem tud reggeli tornázni, neki ez a reggeli
torna!" (Naplóbejegyzés 2007. április 1., Hanoi)
Nem véletlenül írtam családomnak egy levelemben összefoglalóan: , Vietnam
minden, csak nem csendes, 80 millió hangya nyüzsög mindenütt, és borzasztó
a zaj, a dudálás, a kiabálás, egyáltalán a túlnépesedés. Kezdem gyűlölni az
embereket! [. . ] két dologról álmodom: vízről és természetről — csend), illetve
sok-sok komolyzenéről." (Email családomhoz, 2007. július 16.)
Ám ha valaki azt gondolná, hogy , jó, jó, ez a nagyváros", de a , terepen"
bizonyára minden másképp van, a faluban , bukolikus", az erdőben , templomi"
csend uralkodik, s az egyedüli zaj a szél susogása a pálmafák levelei közt, vagy
a robajló vízesés moraja a távolból — téved. Bár így lett volna! Legnagyobb
elképedésemre, és szemben mindazzal, amit 1985—1989-es terepmunkám alatt
megtapasztaltam, ahol út, bolt, áram, pénz, orvos nélkül, egynapi járóföldre
bármiféle modern kori civilizációs vívmánytól, tökéletes elzártságban — és
csendben! — éltem 10 hónapig az erdőben egy faluban, a civilizáció áldása,
az áram , mérgezett ajándéknak" bizonyult: soha nem képzelt/tapasztalt
zajfüggönyt húzott fel körém. Mindazt, amit előző naplójegyzetemben a
várossal kapcsolatban felpanaszoltam, fokozottan leltem viszont a , terepen",
ahol a falu központjában, közvetlenül a járásközpont és a pártiroda épülete
(III. színes kép és 1. kép), illetve másik oldalról a többemeletes iskola mellett,
hullámbádog tetővel ellátott egykori hangár- (sőt: mozi-) épületben (2. kép),
egy oszlopra szerelt hangszóró árnyékában laktunk vietnámi kollégámmal,
asszisztensemmel. E hangárépület mellett állt házigazdánk több háza/épülete:
az egykori áttelepítés utolsó emlékeként egy , hegyvidéki" stílusú cölöpház
2 Itt és akövetkezőkben személyiségvédelmi okok miatt a szereplőket álnévvel, monog¬
rammal jelölöm.
Az itt idézett naplórészletekben a kihagyásokat szögletes zárójelben három ponttal [...]
jelzem. Ahol a három pont szögletes zárójel nélkül szerepel, ott eredeti kipontozásról
van szó.
Szándékosan használom a , hegyvidéki" kifejezést, ugyanis az épület se nem rhade,
se nem brú típusú, mindazonáltal éles ellentétben a földre épített vietnámi házakkal,
cölöpökre épült faház.
13