Seite 241 [241]
OCR
ÉS A MEGAFON MEGSZÓLAL... ® 239 általános szokásnak megfelelően mindezek a gépjárművek szinte megállás nélkül dudálnak, ami fülsüketítő zajt okoz, s ilyeténképpen kontraproduktív hatással jár; gyalogost szinte már nem is látni, mert — akárcsak Kínában, úgy Vietnamban is — gyalog csak a nagyon szegény emberek járnak. Ehhez járul, hogy a tömegközlekedés alulfejlett, a közlekedési kultúra alacsony, a balesetek mindennaposak, a cserbenhagyás általánosan bevett szokás, a környezet- (zaj- és lég-) szennyezés ijesztő mértékű. A gépjárművek mellett számtalan egyéb zajforrást lehetne számba venni a gyakran éjjel sem szünetelő építkezések légkalapácsaitól kezdve a nyilvános helyeken mindenütt bömbölő zenei tv-csatornákig, zenegépekig. Közöttük különösen egy volt — intellektuálisan és emocionálisan egyaránt — elviselhetetlen a számomra: a városban és falun, napsütésben és esőben, hidegben és melegben, reggel-délben-este szünet nélkül sok ezer decibellel üvöltő hangszórók zajszennyezése — ami kísérteties módon idézte fel számomra a világháborús illetve az 1950-es évek (csak filmekből ismert) hangulatát, s ily módon, meglehet szubjektív módon, kezdettől fogva egy parancsuralmi politikai rendszert szimbolizált, testesített meg a számomra. A kérdésre írásom végén visszatérek még. Atlapozva naplobejegyzéseimet,!° meglepetéssel konstatalom, hogy 2007-es terepmunkám kezdetétől ez volt az egyik legzavaróbb momentum számomra, amivel nem szűnő harcot vívtam hazatértemig — de, mint teszek is rá utalást, ugyanilyen emlékeim vannak már az 1980-as évekből is! Nem sokkal megérkezésem után, még Hanotban jegyeztem le például a naplömba: , Éjjel aztán alig bírok aludni, mert a szomszédunkban építkezés folyik éjjel 15, dübörögnek, csörögnek, verik a vasakat, rémes. Hajnal 2-kor még egyszer bekapcsolom [kínomban] a tv-t, aztán valamikor elkábulok, de persze kelni alig bírok. Erről jut eszembe, a reggeli rádiózene. Mintha 1986—87-ben Khe Sanh-ban! lennénk! Az istenverte hangosbeszélő reggel 7—/28 körül megkezdi az üvöltést, és rosszabbnál rosszabb katonai zenék mellett propagandaszöveget nagyjából 10 perc után állította le a tömeg a motorokat, akkor, amikor már többen rosszul lettek a kipufogófüsttől. Az 1980-as években áram híján éjjel, a parázsló tűzhely vagy elemlámpa fényénél, kézzel írtam naplót — ezért akkori feljegyzéseim meglehetősen szűkszavúak, csak a lényegre szorítkoznak. 2007-es terepmunkám során Ea Hiu-ban viszont már (korlátok között, de) volt áram, sőt szék és asztal is, következésképp számítógéppel (laptoppal) dolgoztam. A lehetőséget tudatosan kihasználva, részletes naplót vezettem, amelybe naponta akár többször is beírtam mindent: nemcsak a gyűjtéseket és mindazt, ami velem történt, hanem az elhangzott beszélgetéseket, sokszor szó szerint idézve azokat; terepmunka-körülményeimet, meg-megújuló próbálkozásainkat a körülmények javítására, a korlátok tágítására; továbbá napi eredményeimet, problémáimat, kételyeimet, érzelmeimet, sőt indulataimat is. Ez tette lehetővé számomra, hogy a megfelelő részeket kigyűjtve, ezt a cikket megírjam. Khe Sanh — Huóng Hóa, vietnámi kisváros, az azonos nevű körzet központja a 9-es számú országút mentén, a laoszi határ közelében, amelynek közelében az 1980-as években terepmunkámat végeztem.
