OCR
82 " A MEGÉRTÉS ÉDES ÖRÖME az, egyrészt mert enni kapunk, meg ruhát, másrészt mert nektünk mindegy, hogy milyen ország is az a [szóban forgóJ ország; mi, brúk, nem akarunk házat, nem akarunk hazát... 3. szöveg: — Akárkinek a katonái is voltunk, parancsra csináltuk, de a halált nem szerettük! Nem bizony. — Azért csináltátok mindig, mert megparancsolták? — Igen, mert azt mondták, hogy ,, valakinek mennie kell" vagy ,, nektek mennetek kell", és senki sem mondhatta azt, hogy nem megy. Hát elmentünk. [...] Az ember azért ment el katonának, mert kényszerítették rá. A franciáknak nem lehetett azt mondani, hogy nem megy az ember katonának." Ez az utolsó szöveg a továbbiakban át is vezet bennünket a brúk alkalmazkodási stratégiáihoz, látszólag , kétkulacsos" magatartásukhoz, a színlelt behódoláshoz. 3. szöveg tovább: — Értesítettük hát a kommunistákat is erről. IMármint hogy kényszerből mentek francia katonának .] /.../ A Viet Minh idejebeli kommunisták rugalmasak voltak. Ha elmentél francia katonának, hát elmentél; ha megtörtént, hát így szóltak: ,, Ha harcra kerül a sor, és lőni fogsz, majd fölénk lőj!" — Tényleg így megbeszélték? — Tényleg! Majd fölénk lőj! — Ne lőjön rájuk? — Ne bizony, lőjön más! Fölénk lőj! És mikor a töltényt a fejük vagy a fejünk fölé lőttük ki, tudta, hogy vele szemben ott , jó" emberek vannak! És aztán később rákérdezett, ki is volt ott, melyik brú? Egy másik példában, ami a hosszúsága miatt hely hiányában itt most nem idézhető, Khői Saráng egy megtörtént esetet mondott el arról, hogyan sikerült megvédeni magukat a faluban néhány óra leforgása alatt egymást váltó, szemben álló hadviselő felek mindegyikétől. Mindkettő szövetségesének adták ki magukat, kölcsönösen beárulták őket egymásnak, és információkkal látták el őket egymásról: , elmenetre is volt utunk, meg visszajövetelre 157 — zárta a történetet! A tanulság belőle az, hogy a brúk mindig annak hódolnak be, aki jelen van, és közvetlen veszélyforrást jelent a számukra — a körülmények függvényében oda-vissza ingadozva a hadviselő felek között. Az interjúkban gyakran esik szó arról, amit a brúk a velük való , jó/helyes/ szép viselkedésnek" tekintenek, azaz a közvetlen kényszer, az erőszak mellőzéséről, a döntési és személyes szabadság meghagyásáról — összhangban Barthélémy és mások idézett állításaival.