OCR
„FENT” ES „LENT”: A BRÜK ES „ZOMIA”: II. rész " 81 háború francia periódusában (1946—1954) még túl fiatal volt ahhoz, hogy a harcokban részt vegyen. 1957-ben kapcsolódott be a , földalatti" munkába. 1959-ben Ouáng Tr1-ben két évre a dél-vietnámi kormányzat börtönébe került , kommunista aknamunka" vádjával. Kiszabadulása után, 1961—1965 között szülőfaluja falufőnöke volt, miközben ismét a , forradalmi" csapatoknak , dolgozott". 1965-ben — súlyos személyes krízis után — átállt az amerikaiakhoz, majd az akkor már katonailag megerősített Khe Sanh-ba költözött egész falujával együtt. 1965 és 1968 között szerződéses katonaként az amerikai csapatok szolgálatában harcolt. 1965-ben, majd 1967-ben speciális katonai kiképzést kapott Pleiku-ban. 1968-ban, Khe Sanh ostroma, a dél-vietnámi hadsereg katasztrofális összeomlása utan Cam Lö-ba menekült, ahol a Küa falu mellett felállított menekülttáborban várta ki a hadműveletek végét. A táborban teljes családját (első feleségét és két gyermekét) elvesztette; később újra nősült. 1972 táján visszatért szülőföldjére, és ott élt — valószínűleg 1992-ben bekövetkezett — haláláig. Az első három szöveg visszatérő gondolata az az idea, hogy a brúk bármiféle idegen hatalmat eltűrtek maguk fölött (, bárki is jött ide uralkodni rajtunk, elfogadtuk a hatalmát", szabad fordításban: , bárki is volt, aki leigázott bennünket, el [kellett] tűrnünk az uralmát"). Khői Saráng újra meg újra megerősíti, hogy — mint láttuk — a múltban a brúk viselkedésének vezérmotívuma az erősebbek (legyenek azok vietnámiak, franciák vagy amerikaiak) tiszteletben tartása volt, akiknek önként alávetették magukat, tudatosan és nyíltan vállalva a félénkséget, óvatosságot. Ez a viselkedés nyilvánvalóan a gyengék stratégiája, akik gyakorlatból tudják, hogy az ellenállás reménytelen. Az idézetek azt a kérdést járják körbe, hogy a brúk a vietnámi polgárháborúban kinek az oldalán harcoltak, és miért. 1. szöveg: — Ez pedig igaz, így van, akármilyen ország jött ide uralkodni felettünk, elfogadtuk a hatalmát. [...] Félünk! — Mitől? — Attól, hogy elpusztítanak benniünket! Ha azt mondják, hogy lelőnek bennünket, el kell türnünk, hogy lelőnek bennünket. Mi, brúk, nem vagyunk valami harcias természet, nem bántjuk egymást. Aztán ha azt mondják, hogy ,,ti, bruk, el kell mennetek katonának", elmegyünk. 2. szöveg: — Mi, brúk, mindannyian ilyenek vagyunk! Mikor milyen csapatok (ling — vietnámi: "katonák ) jöttek ide, mindig azokkal harcoltunk együtt! — Mikor melyik fél katonái jöttek ide, mindig azoknak az oldalán harcoltatok? — Mikor melyik ország/hatalom (nuóc — vietnámi: "ország ) jött ide és volt szüksége katonákra, mindig oda mentünk el. Bármilyen ország is legyen