Page 56 [56]
54 § A MEGÉRTÉS ÉDES ÖRÖME
amit azok a népek fejlesztenek ki, akiknek a lakóterülete, életmódja és tár¬
sadalomszervezete alkalmas arra, hogy kibújjon az állam hatásköre alól."
(Scott 2009: X.)
Scott szerint tehát a Délkelet-ázsiai Felföld olyan , reliktum-terület" és
egyben ökológiai , niche", amely több ezer év során folyamatosan népesedett
be az államalakulatok növekvő nyomása alól visszavonuló népességekkel. Vé¬
leménye szerint a síkság—hegység dichotómia társadalmi-kulturális-politikai
dinamikáját egymással ellentétes (bináris) centripetális és centrifugális erők
alakítják: az egyik centralizált rendszereket hoz létre, a másik szegmentált
társadalmi-politikai osztályokat. A meghatározó erő ebben a folyamatban
az állam; Scottot az állam keletkezése nem érdekli, mert az állam , van", s
szerinte deus ex machinaként az hozza mozgásba a hegyvidéket. A kultúra
pedig valójában védő mechanizmus, amely a környező társadalmi-politikai
valóságra reagál. A felföldi társadalmi-politikai rendszerek tehát történelmileg
annak a tudatos erőfeszítésnek köszönhetően jöttek létre, hogy kibújjanak az
államszervezetek nyomása és hatálya alól, azaz Scott— ma divatos szóval élve
— , cselekvőképességet" (agency) és , akaratlagos cselekvést" (intentionality)
tulajdonít a hegyi népeknek, azoknak, akiktől ezt , primitívségük" és alárendelt
pozíciójuk okán mindeddig megtagadták. A könyv (és e tanulmány) elején
idézett Pierre Clastres-mottó szellemében tehát Scott az osztályharc története
helyett valamiféle romantikusabb ellenállási mód, az állam elleni harc törté¬
netét írja meg könyvében -— innen az alcímben az utalás az , anarchizmusra".
Mint az várható, Scott nézetei parázs vitát keltettek: a számos recenzió
mellett (Coyne 2010; Davis 2010; Sadan 2010; Subrahmanyam 2010; Tapp
2010; Brass 2012) a Journal of Global History különszamot is szentelt „Zomia”
kérdésének (Michaud 2010), s a vita ma is folyik. Miközben kritikusai többsége
elismerte, hogy tézisei ténylegesen stimuláló erővel bírnak, s hogy könyvé¬
nek , paradigmaváltó" látásmódjában , van valami", szinte mindenki kritikai
hangot ütött meg: felrótták neki, hogy téziseit túláltalánosítja; hogy , törté¬
nészként" kevés első kézből származó forrásra, sokkal inkább másodlagos
(antropológiai) irodalomra támaszkodik; hogy , makroszkopikus" látásmódja
könnyedén elsiklik a , mikroszkopikus" lokális tények és események fölött;
hogy fogalomhasználata homályos és vitatható; s hogy látásmódja alapjában
véve a társadalmi evolúciót feje tetejére állító romantikus államellenesség.
*
Hogyan illenek bele, illetve beleillenek-e egyáltalán az általam kutatott kö¬
zép-vietnámi brúk ebbe a képbe? Megerősítik vagy cáfolják Scott nagyvonalú
hipotézisét? Tekintettel arra, hogy a Scott által felvetett problémák nagy
részével a brúk kapcsán jómagam több mint egy évtizeddel a Zomia-elmélet
publikálása előtt (Vargyas 2000, 2002, 2008a) és azóta is (2010, 2012) többször
behatéan foglalkoztam, a Journal of Global History-ban megkezdett vita fo¬