Page 11 [11]
«- ELŐSZÓ
Egy korábbi írásokat tartalmazó tanulmánygyűjtemény összeállításakor kér¬
désként merül(het) fel, hogy amit a szerző korábban befejezettnek és — mint
ilyet — lezártnak tartott, valójában mennyire az. Tempora mutantur, nos et
mutamur in illis (, Az idők változnak, és mi is változunk bennük") — szól
a latin mondás. Ez az érzés kerített hatalmába, amikor jelen kötet írásainak a
válogatásába kezdtem. Jóllehet döntő többségükkel ma is elégedett vagyok,
az újraolvasás során elkerülhetetlenül merültek fel bennem korábban nem
látott problémák, figyelmen kívül hagyott szempontok, új meg új kérdések.
Amit leírtam, mind igaz ugyan és vállalható, mégis másként látok már bizo¬
nyos eseményeket és tényeket, a hangsúlyokat esetleg máshova helyezném,
érzékelem a körülmények hatalmát írásaimon. Ma már nem biztos, hogy
ugyanezt ugyanígy írnám meg.
A feladat — 15 évvel a Dacolva az elkerülhetetlennel c. könyvem (2008)
után újabb tanulmánygyűjteményt összeállítani a brúkról — eredetileg vi¬
szonylag egyszerűnek tűnt. Amikor azonban felmértem a számba jöhető
írásokat, meglepetéssel konstatáltam, hogy távolról sem magától értetődő: a
megjelenés helye, ideje és nyelve szerint számos tanulmányomnak többféle
változata volt. Az, hogy kinek, milyen közönségnek, milyen célból, milyen
nyelven írunk, hatással van a végleges műre. Miután egyszerre vagyok jelen
a hazai és a nemzetközi szakmai színtéren, publikációim hol az egyik, hol a
másik közösség számára íródtak, így az , eredeti" megjelenés után elkerül¬
hetetlenül szembe kellett néznem az (oda- vagy vissza-) fordítás (, ferdítés")
kérdésével is. A fordítás mindig több, mint az eredeti gondolatok szó szerinti
visszaadása: más kulturális környezetben mások a hivatkozott szerzők, mások
a referenciák, más a tényanyag és az elmélet aránya, sokszor még a forma és a
felépítés 15 különbözik. Az angolszász nyelvterületen napjainkban elvárt szer¬
kezet (például az elején kötelező , abstract"-tal, aminek meg kell előlegeznie
a végeredményt) nagyban különbözik a német vagy francia nyelvterületen
korábban megszokott írásmódtól, nem beszélve a magyarról. Ha ehhez hoz¬
závesszük, hogy a nemzetközi színtéren a hazainál sokkal szigorúbb anonim
, peer review" rendszer működik — ami ugyan gyakran megint csak kulturális
hagyományokat tükröz, ám mégis hasznos további szempontokat tud adni
az elemzéshez -—, érthető, hogy szinte egyetlen írásomnak sincs , csereszaba¬
tos" idegen nyelvi és magyar változata. Az egyik rövidebb, a másik bővebb;
az egyikben több a tényanyag, a másikban nagyobb a hangsúly az elméleti