Page 122 [122]
amennyi szükséges lett volna a valóban reális képhez, így infor¬
mációikat a tévedések, félreértések lehetősége miatt erős kriti¬
kával kell szemlélnünk.
Mindennek következtében a moszkvai segítségre ácsingózó
hatalmak reményei illuzórikusnak mutatkoztak: a 15-16. szäza¬
di Oroszország uralkodóinak minden energiáját lekötötte a tatár
függőség végleges felszámolása, az orosznak tartott földek egy¬
begyűjtése, az állami egység megteremtése, ennek következté¬
ben a hirtelen megnőtt állam igazgatásának, védelmének meg¬
szervezése, a balti-tengeri kijárat megszerzése, bekapcsolódás a
kereskedelembe, a nemzetközi életbe, az ország elmaradottsá¬
gának megszüntetése. Már az itt felsoroltak is túl soknak bizo¬
nyultak, így Oroszország a tárgyalt korszakban az oszmán ál¬
lammal végig békés kapcsolatokat igyekezett fenntartani. Ami
pedig a római katolikus anyaszentegyházhoz való csatlakozást,
a skizma megszüntetését illeti, az is csak vágyálom maradt. Az
autokefál orosz ortodox egyháznak semmilyen érdeke nem fű¬
ződött a római pápa primátusának elismeréséhez, a közös hit
emlegetése az orosz uralkodók részéről csak politikai cselfogás
volt. A pravoszláv egyház a latin hitűek ellen konzekvensen
ellenszenvet táplált, eretneknek tartotta a katolikusokat, akiket
minél távolabb akart tartani saját nyájától. Értelmezésében
Konstantinapoly a ferrara-firenzei unids zsinat (1438-1439) cik¬
kelyeinek elfogadásával latin eretnekségbe esett, így oszmán
uralom alá kerülése Isten büntetése. Bukása után Moszkvára
hárul a keresztény világ védelme, az orosz lett Isten választott
népe, a hit és az összes ortodox védelmezője. Ennek az elmélet¬
nek a kikristályosodását Filofej szerzetes Levél a rossz napokról
és órákról (másként: Levél a csillagjósok ellen) című levelében
olvashatjuk." Ebben fogalmazódik meg a ,, Moszkva — harmadik
8 Filofej (szerzetes): Levél a rossz napokrdl és érakrol, Aetas, 1995/3, 127-136.
(Jegyzetek: Filippov Szergej, Sisk Gabor.)
120