Page 80 [80]
vot, a kancellárját emiatt, és azzal fenyegette, hogy az
ivadékai közül egyet sem hagy életben. Amikor azonban
nem sokkal később a cár meghalt egy tivornya közben,
Scselkalov, akire szinte az egész kormányzást bízta, szo¬
ros házi őrizetbe vetette a követünket. Végül érte küldtek,
hogy elbocsássák, és eléggé méltatlan körülmények között
a tanácsterembe vezették, ahol Scselkalov közölte vele,
hogy az új cár nem méltóztatik semmilyen más megálla¬
podáshoz tartani magát, mint ami atyja és a királynő
között volt még a követünk érkezése előtt; azzal lefegy¬
verezte a követet és kíséretét, majd a cár elé vezette őket,
miközben mindvégig sértően viselkedett, amire nem volt
más orvosság, csak a türelem. A cár csupán megismételte,
amit a kancellár mondott, majd átnyújtott egy levelet a
királynőnek címezve. Ennek az átvételét a követünk elő¬
ször megtagadta, mivel tudta, hogy semmi olyat nem
tartalmaz, ami küldetése céljának megfelelne, mígnem
látta, hogy túlságosan nagy veszélybe kerülhet. Azt sem
engedték, hogy válaszoljon vagy a tolmácsát használja.
Scselkalov később arról tudósította, hogy meghalt az
angol uralkodó, és sürgette, hogy hagyja el az országot,
de mivel addig oly sok megaláztatást szenvedett, hogy
attól félt, valami baja esik majd a tenger felé vezető útján,
s mivel csak egyetlen alacsonyrangú nemesembert kapott
kíséretnek, a királynő nevében megparancsolta az angol
kereskedőknek, hogy tartsanak vele az úton. Akkora
veszélynek volt azonban kitéve, hogy azok nem mertek
vállalkozni az útra. Így hát a legjobb tehetsége szerint
felfegyverezve magát és kíséretét bármilyen lehetséges
gaztett ellen, hosszú utazás után elért a Szent Miklós-öböl
partjára. Ott már úgy döntött, hogy viselkedésével visz¬
szaadja egy részét azoknak a sértéseknek, amiket kapott.
Ezért amikor készen állt, hogy hajóra szálljon, azt paran¬
csolta három vagy négy bátor és kötelességtudó embe¬
78