Page 49 [49]
s hirtelen rajtaütve megvakították. Mindennek ellenére
a bojárok, azaz a főnemesek"! hűségesek maradtak a fe¬
jedelmükhöz, bár az vak volt, amiért Tyomnijnak hívták.
A fia, Iván Vasziljevics" volt az első, aki híressé tette
a korábban ismeretlen orosz népet. Hogy bebiztosítsa
helyzetét, kivégeztette az összes olyan rokonát, akik trón¬
követelőként léphettek volna fel, és Viagyimir, Moszkovia,
Novgorod nagyhercegének, egész Oroszorszag carjanak
nevezte magát." Visszafoglalta Pszkovot, Moszkövia
egyetlen fallal körülvett városát, valamint Novgorodot,
a leggazdagabb várost a litvánoktól, akiknek az azt meg¬
előző ötven évben behódoltak, s az utóbbiból 300, kin¬
csekkel megrakott szekeret vitt haza. Háborúzott a len¬
gyel királlyal, Sándorral" és a lívekkel, az előbbit azzal
az ürüggyel támadta, hogy az áttérítette hitvesét, Jelenát
(Iván Vasziljevics leányát)" a görög egyháztól a római¬
hoz, a líveket pedig nem más okból, csak hogy növelje
114 Az eredetiben: the Boiarens, or Nobles. Milton megprébalja meg¬
feleltetni az orosz és az angol tarsadalmi hierarchiat, de ez csak
annyiban helytálló, hogy a bojárok valóban az orosz társadalom
legfelső rétegét képezték. A bojárok eredetileg a fejedelmi kíséret
(a druzsina) tagjai voltak, hatalmuk a votcsinán (azaz az örökölt,
apai birtokon, amin teljhatalommal rendelkeztek) alapult, később
ez megváltozott, ahogy a nagyfejedelem pomesztyévé (szolgálatért
járó birtokká) változtatta a földtulajdont. Ettől kezdve mindenki
a nagyfejedelem holopja (rabszolgája) volt.
uy III. Ivan, Nagy Ivan (1440-I505).
116 Az orosz cári titulusról: az 1470-es évektől kezdik használni, először
a Livóniával, majd a svédekkel folytatott diplomáciában. 1498-tól
a megnevezés: cár és szamogyerzsec. A szamogyerzsec (egyedural¬
kodó, abszolút uralkodó) a bizánci aúrokpárop tükörfordítása.
Hivatalosan III. Iván még nem vette fel a cári címet, melynek tar¬
talma a rr. századtól kezdve formálódott ki. Lásd Radnóti Klára:
Európa Moszkóvia-képe a XV-XVI. században, Budapest, Magyar
Ruszisztikai Intézet, 2002, 91—102.
117 Jagelló Sándor (1461-1506).
118 Jelena Ivanovna, Rurik Ilona lengyel királyné.
47