Page 204 [204]
Filiczki művei
A másik két, Ionas Voitnak szóló vers csak a bázeli kötetben található meg, de hi¬
ányzik a prágai nyomtatványból, In Ionae Voiti Nuptialem Coronam a címe." Itt máris
felmerül az a kérdés, amit korábban is feszegettünk már. Ha ez a két vers nem kapott
helyet a Voitnak szóló alkalmi nyomtatványban, akkor milyen formában adhatta át az
ünnepeltnek? Rögtön adódik a válasz, hogy kéziratban. Azonban az sem lehetetlen,
hogy feliratként funkcionált például egy koszorún. Az első vers:
In Ionae Voiti Nuptialem Coronam
Copulat ut sine principio ambitus iste corollam:
Sic sine fine jecur mutuus urat amor.
(Jonas Voit menyegzői koszorújára. Miként ez a kör
kezdet nélkül kapcsolja egybe a koszorút, úgy hevítse
vég nélkül a kölcsönös szerelem a májat [vagyis a
szenvedélyek helyétl].)"é
A második vers pedig így hangzik:
Circulus est veluti teretis sine fine corollae:
Nostrum ita perpetuo pectus amore flagret.
(Ahogy a kerek koszorú körének sincs vége, úgy
längoljon lelkünk ällandö szerelemmel.)'”
Habár semmi jele nincs, az értelmezői játék kedvéért mégis játsszunk el azzal a gon¬
dolattal, hogy a fenti két disztichont, ahogy a vers címe is utal rá, tényleg egy me¬
nyegzői koszorúra írta, amely így akár egy koszorú kör alakját is követhetné. Úgy
is, ha ráírta volna magára a koszorúra mint tárgyra, és úgy is, hogy a koszorúversek
hagyományos formáját követve, kör alakban írta volna meg a szöveget. Még egyszer
szeretném kihangsúlyozni, hogy a fentiekre nincs semmiféle utalás, mégis a vers szö¬
vege (akár az isze ambitus kifejezés is), a koszorúvers formai hagyománya, valamint
az, hogy a vőlegény számára egy másik képvers-epithalamiumot is írt, megengedi
azt, hogy eljátsszunk ezzel a lehetőséggel. Arra, hogy miért nem szerepeltek a bázeli
kötetben, talán egy lehetséges válasz lehet a korábban már felvetett nyomdahibák
165 Fırıczkı 1614, 66.
166 "Tóth István műfordításában: , Mint vég nélküli könnyű szegély koszorút kötöz egybe, / Égessen haragot kölcsö¬
nosen szeretet.” T6TH 1970, 131.
167 "Tóth István műfordításában: , Ahogy a szép koszorú karikája nem ér soha véget, / Úgy lángoljon örök tűzben az
itteni szív." TórH 1970, 131.
202