Page 156 [156]
Filiczki művei
szempontok alapján akarjuk megérteni azt. A scaligeri—arisztotelészi értelemben te¬
hát az alkalmi költemény ható oka az az esemény lenne, amelyikre készült, és céloka
a címzetten keresztüli társadalmi pozíció finomítása.
Viszont ha a scaligeri képverset nézzük, akkor arra már egyáltalán nem igaz a
viasztábla és íróvessző hasonlat. A scaligeri képverset ugyanis inkább az edény formá¬
jával és annak tartalmával lehetne megragadni. (Bár nem teljesen jó a hasonlat, hiszen
az edénynek magának is van anyaga. Jobb lenne olyan jégszobornak elképzelni, ame¬
lyiknek a formáját egy róla leválasztható sablon adná meg.)
Scaliger képversénél a felcsendülő hangokból összeálló szavak audiális, vagyis idő¬
ben kiterjedő akusztikus hosszát elméletileg a leírt szavak vizuálisan is befogadható
hossza jól tükrözi. És ez lenne az az absztrakt percepció, ami az akusztikai élményt
— mintegy átszámolva — vizuálissá fordítja. Scaliger előfeltevése nagyon inspiráló, de
csak elméleti szinten működik, mert a gyakorlatban, egy vers felolvasásánál a sortöré¬
seket lehetetlen megfelelően úgy visszaadni, hogy a sorok hosszából aztán , akusztikus
kép" jöjjön létre. Ha az alakzatokhoz konkrét metrumokat tudnánk társítani, akkor
más lenne a helyzet, de nem tudunk: , Nulla vero certa lex est. Scaliger megközelítése
csak a képversek egyik fajtájára vonatkozik. Ennek őseredeti változata a filozófus,
thébai Szimmiasz (Kr. e. 5-4. szäzad) tojâsverse, amelyet két képversével Scaliger is
megidéz poétikäjäban ,Kis tojás" (Ovum pusillum) és , Nagyobb tojás" (Ovum grandi¬
us) címen, amelyek közül Scaliger szerint az első egy pacsirtatojás, a második pedig
egy hattyútojás lenne (lásd 19. ábra)."
5 ScALIGER 1561, 69 (2.25).
154