Page 155 [155]
Filiczki művei
A képvers Scaliger poétikájában
Scaliger nem sokat foglalkozik a képverssel, azonban fontos megemlíteni, mert min¬
den intuitív definíciókísérlettel ellentétben a vizuális forma nem egyszerűen másod¬
lagos a számára, hanem mintha nem is létezne. Scaliger — tudatosan vagy ösztönösen
— vak a képvers vizualitására, vagy másként fogalmazva, Scaliger nem látni, hanem
hallani igyekszik a vizuális formát. Ami számunkra a legszembeötlőbb, az Scaliger
számára mellékes. Leginkább az izgatja Scaligert a képversben, amit mi másodla¬
gosnak tekintünk, vagyis a metrum, és pontosan ebből az irányból igyekszik meg¬
közelíteni ezt a poétikai jelenséget. Mintha direkt egy absztrakt oralitás felől akarná
vizsgálni. És ettől válik Scaliger kísérlete roppant izgalmassá, hiszen az az előfeltevés
húzódik mögötte, hogy a metrum képes valamiféle , ábrát rajzolni a levegőbe", ame¬
lyet a verssorok hossza szabna meg. Egyrészt árulkodó, hogy a képvers problémáját
nem az Idea című harmadik könyvben tárgyalja, amely már csak a címszó eredeti
jelentése miatt is a vizualitás képzetét kelti, hanem a második könyvben, amely a
költemények matériájával (2y/e) foglalkozik. De itt a materia nem a tartalmukra vo¬
natkozik, hanem arra az anyagra, amiből felépülnek a versek, vagyis a betűkre, sza¬
vakra és sorokra, tehát a metrumra. Ezen kívül a fejezet címe is árulkodó, amelyben
a képverssel találkozunk: Composita per cohortes.? A cohors itt egy bekerített területre
vonatkozik." Egy olyan behatárolt térre, amit betűkkel — vagyis Scaliger ideális vers¬
hallgatója számára — hangokkal töltünk meg. Olyan, mintha árkot ásnánk és az árkon
belüli területre magokat vetnénk, amelyek kizöldülve saját határaikat is jelzik, és így
jelenítik meg a határokon belüli formát. Bernhard Scholz nagyon inspiratív tanulmá¬
nya szerint, amikor Scaliger a költészet anyagát és formáját tárgyalja, akkor ezt meta¬
forikusan nem egy edénnyel és annak tartalmával kell ábrázolni, hanem a viasztábla
és az íróvessző (szy/us) képével." Ez Scholz szerint azért fontos Scaliger számára, mert
így az arisztotelészi négy ok sémáját rá tudja húzni a költészet egészére. A causa ma¬
terialis a nyelv mint anyag lenne, a causa formalis pedig a metrum. És ez lehetővé teszi
azt is, hogy rákérdezzünk az adott költemény causa finalisára és causa efficiensére is.
Habár Scaliger nem tesz említést ilyesmiről, de az arisztotelészi négy okon keresztül
a kora újkori alkalmi költészet működése is jól megragadható még akkor is, ha nem
teljesen poétikai, hanem inkább a már fentebb vázolt (lásd 119. oldalon) szociológiai
2° Scaicer 1561, 69-70 (2.25).
3 N. Kis Timea hivta fel a figyelmemet arra a lehetséges scaligeri képzettársításra, hogy a coborsnak mint betűkből
felépített, megszervezett rend formájának éppúgy önmagán túli értelme van, ahogy a római légiók cohorsai sem
pusztán a katonák összességét jelenti. A cohors formája miatt több, mint katonák sorai, ahogy a képvers is több,
mint szavak sora.
4 ScHoLz 2003, 631.
153