Page 148 [148]
Az alkalmi költészetről
emlékezetessé. Ha pedig egy alacsonyabb rangú kel útra és erről egy nála
nagyobb emlékezik meg, az a szümbuleutikon. Tanácsot ugyanis úgy illik,
hogy egy magasabb méltóság adjon a nála alacsonyabbnak".
Ennek a fejezetnek a felosztásából — vagyis a címben ígért verstípusok hiányából — és
a fenti idézetből is jól látszik, hogy Scaliger (vagy legalábbis a könyv későbbi szer¬
kesztője) nem sokat törődött egy átfogó és szisztematikus rendszer megalkotásával.
Mi derül ki az iménti szövegből? Az, hogy a propemptikont is a dicsőítő beszéd, vagy¬
is az enkómiasztikon (encomium) kategóriájába sorolja, miközben a műfaj — fentebb
is idézett — kérést is tartalmazó jellegéből következően a genus deliberativumba is
besorolható. Scaliger — Menandroszt értelmezve — további alkategóriákba sorolja a
propemptikonokat:'*
1) nponeunriköv éporikóv: baráti útravaló, amely két egyenrangú fél közötti vi¬
szonyt tükröz.
2) nponeumTIKÖV ovußovAevrıKöv: tanäcsadö ütravalö, amely a tärsadalmi hierar¬
chia más szintjein álló felek közötti viszonyt tükrözi, vagyis , felülről lefelé" szólítja
meg a címzettet.
142 »Propempticon quoque in genere Proseuctici continetur. Est enim Poema quo prosequimur abeuntes, vel votis, vel bonis
ominibus. Sumemus autem argumentum a tempore, loco, officio, comitatu. Suppeditabitur enim a tempore canendi
materia, etiam initia poematis aliquando, quibus affamur ventos, diem, noctem, ver et alia, hyemis incommoda
deprecabimur. Loci ratio duplex, quo, et qua. Exemplum tibi ad carmen tuum variis pingendum coloribus ex Aeschyli
Prometheo sumes, a quo Io vaticinium audit fugae suae. lisdem vestigiis deduces argumentum, veluti si discedens Roma
Veronam petat. Huiusce urbis divinitatem collaudabis, situm incomparabilem, Athesis amoenitatem, Vetera monumenta,
Aquae-ductus, Pontes, Theatra. Alterius loci ratio, qua illi est iter factundum. Apenninus, quem tot fluviorum patrem
appellare poteris, imprimis sese offeret. Deinde Florentia omnium pene urbium elegantissima. Tum Padus fluviorum
rex, postremo Ferraria, qua nihil mundius, nihil illustrius videt Sol. Universa quoque natura locorum alias, atque alias
admit tunc dicendi occasiones. Etenim ei si est navigandum: quot, quanta e mari? Votum adversus pericula: sacrificia
tempestatibus. Neptunus, Nereides, Delphin, Pompilus, Aquilones, Cauri, Auraetibi praesto sunt. Ab officio, veluti si
Legatus, si cum imperio, aut exercitu: si pro pace. Ilico sese tibi dabunt Viri laudes: electum e multis genus, virtus, fortuna.
Divertes deinde ad socios, comites, collegas, quorum e virtutibus illius agnosces commoda. Est igitur laudandi occasio cum
ea parte coniuncta, nam qui Propemptici speciem fecere unam, &ykouıaotırov, nihilo melius iudicarunt, quam ii, qui
nobis eloquentiae candidatis affirmabant orationem pro lege Manilia esse in genere demonstrativo. Quid? Admittemusne
illam quoque divisionem? Partiuntur enim nponsuntiköv in duo: in &porıkov, et ouußovsevrırov. Aiunt Amatorium
Propempticum esse, cum amicus amico dat hoc, ut eiusmodi carmine eius celebret abitionem. Quod si maior prosequitur
minorem abeuntem: illud esse ouußovAsvrırov: propterea quod ad praestantioris dignitatem pertineat dare consilium
inferiori..”. SCALIGER 1561, 156-157.
Scaliger härmas felosztäsa Menandroszt követi, kiveve a harmadik kategöriät, amelyet nem talälunk meg a görög
retornäl. Menandrosz szerinta propemptikon olyan beszéd, amely jószerencsét kívánva bocsátja ütjära az elutazöt.
Három típust különít el. Az egyikben a jótanácsok, a másikban az érzelmek, a harmadikban pedig a dicsőítés
dominál. Az első típusba azokat sorolja, amelyek magasabb, befolyásosabb pozíciójuk révén adhatnak tanácsokat
azoknak, akik alacsonyabb pozícióban vannak, például egy tanár a tanítványának. A második típus egymással
egyenlő társadalmi pozícióban lévő személyek szenvedélyesebb búcsúja dicséretekkel és baráti, szerető szavakkal,
amely viszont nélkülözi a jótanácsokat. Ezekben az elválók lehetnek barátok vagy szeretők, szerelmesek is, ame¬
lyekben felülíródnak a társadalmi különbségek akkor is, ha esetleg azok meglennének. A harmadik egy sokkal
hivatalosabb propemptikon-fajta, amelyik valójában enkómion. Ilyen például egy kormányzó elbocsátása hivatali
idejének a végén. MENANDER 1981, 126-135 (395.1-399.10), lasd 126-128 (395.1-26).
143
146