Seite 144 [144]
Az alkalmi költészetről
istenek — Scaliger ezt különösen viccesnek találja — nem is himnuszoknak, hanem
szerinte félhimnuszoknak (fjuúuvoc) kéne inkább nevezni. Ide sorolja a aiánokat és
szkolionokat is, de ezeket teljesen máshol tárgyalja." (A szkolion műfaja mint asztali
dal, bordal kötelező kellékeként ezen versgyűjteményeknek Filiczki kötetében is elő¬
kerül. Lásd 337. oldalon.)
A 105. fejezet a buzditäs (npotpentiköv = adhortatio) műfajával foglalkozik, amit
— miként minden más műfajt is — a genus deliberativum (y&vog ovußovAEDTIKöV) re¬
torikai beszédfajta alá sorol be. A profreptikont pedig toväbbi almüfajokra bontja:
NUPAIVETIKOV-ra, a VOUOETIKOV-ra és a TapapvOntiKdv-ra. Mindegyik olyan, mint a
sarkantyú (calcar), amely valaminek a választására sarkall. A parainetikont úgy hatä¬
rozza meg, mint ami bölcsességgel, vagyis észérvekkel akar buzdítani valamire. A
LI 2
nuthetikon valamilyen szabályra, előírásra figyelmeztetve, emlékeztetve buzdit vala¬
mire. À paramüthétikon pedig vigasz, amely abban az értelemben buzdítás, hogy a
lelket serkenti egyensúlyra és nyugalomra. (Itt megint nem utal rá, de a 123. feje¬
zet, Consolatio cím alatt ezzel foglalkozik.) A valamire való rábeszélés (a retorikai
protropé, suasio) viszont nem különbözik a valamiről való lebeszéléstől (a retorikai
apotropé, dissuasio), mert a lebeszélés ugyanakkor mindig valami másra való rábeszélés
is (lásd fentebb 347. läbjegyzet).'”
Ami Scaligernél a 16. századtól nagyon gyakori alkalmi műfajjal, a születés- és
névnapi versekkel leginkább párhuzamba állítható, az a 102. fejezet, amely az Oaristys,
Genethliacum cimet viseli. A születésnapot ünneplő vers témáját a házasságkötés utá¬
ni bensőséges, szerelmes beszélgetéssel, enyelgéssel, suttogással is el lehet kezdeni
férj és feleség között. Ezt nevezték oaristysnek. De Scaliger azt is hozzateszi, hogy
csak a Hektór-Andromakhé jelenet jut eszébe az Iliaszból, az viszont nem külön vers,
hanem csak egy része az eposznak. Ezután nagyjából felvázolja a genezbliacum locus
19 „A modo igitur eae species diversae circa materiam unam tantum, quippe deos. A materia vero alia species, qua Heroes
celebrantur. [...| Igitur cum heroes ab antiquis nuideoı Kai NuOvÄTEG crediti sint, sane iocandum nobis est, ut non vere
hymnos dicamus eorum celebrationes, sed nuıöuvorg. Quibus autem modis paenas, quibusque scolia canerentur, suo loco
dictum est. Nam quod an materiam attinet, ab hymnis differunt nihil”. SCALIGER 1561, 164. A paidnt mint győzelmi
örömdalt az epinicionnal együtt tárgyalja a könyv elején. A szkolionokat pedig mint hősökről szóló énekeket
elsősorban a conviviumok asztali dalaiként határozza meg. Ide köti rögtön a dirdüramboszokat (dithyrambi) is,
mint olyan dalokat, amelyek szintén Bacchustól veszik eredetüket: , 49 bis baud longe absunt dithyrambi, eorum
argumenta duxerunt originem a Baccho". Lásd: SCALIGER 1561, 47-49. A szkoliont így határozza meg a giesseni po¬
etika: „Scolion est carmen convivale, quo vel laudes fortium virorum celebrantur, vel aliae sententiae ad recte vivendum
introducuntur”. Finck, Hetwic, BAcHMANN 1607, 301.
„Janto magis nporpentixov, quod adhortativum Latini, sub quo statuetur mapaivetikov, vovOEtiKov, TAaPALVONTIKOVY.
Est paraeneticon quod praecepta continet sapientiae. Nutheticum, quod cuiuscumque modi complectitur admonitiones.
Paramytheticon, quo aliquem consolamur, adhortamur enim ad animi compositionem, atque tranquillitatem. Neque
differt adhortatio a dehortatione, nisi quemadmodum suasio, et dissuasio. Haec vero ita sunt diversa, ut affirmatio
a negatione. Nam qui negat, hoc ipso, quo negat, affirmat negationem. Et qui dissuadet, suadet non esse faciendum.
Omnibus autem his tum laus, tum vituperatio adiunctae sunt, quae sunt quasi calcaria quaedam ad electionem. Id quod
paraenetico tam perspicue patet, ut etiam in ipsa voce laudis vocabulum constituatur. Protrepticon igitur tot modos aut
species continet, quot habet fines’. SCALIGER 1561, 157.
130
142