Seite 143 [143]
Az alkalmi költészetről
1) KAntıoi, az istenekhez invokációt tartalmazó himnuszok, amelyek megtalál¬
hatók Szapphónál (Kr. e. 630/612-570?), Anakreónnál (Kr. e. 575/570—495) és oly
sok lirikusnäl.'?®
2) Anoneuntikot, elutazäskor valamilyen búcsúzást tartalmazó himnuszok, ami¬
lyen például Bakkhülidesznel (Kr. e. 520/516-451?) olvashato.
3) pvotxoi, természetről szóló himnuszok, amelyek Parmenidésznél (Kr. e.
520/515-460/455) vagy Empedoklésznál (Kr. e. 4957—435?) olvashatók és az istenek
természetét is kifejtik.
4) uwvOtxoi, allegorikus, mitikus himnuszok például arról, hogy Apollón Admétosz
szolgája volt stb.
5) yevealoyixoi, a kôülték theogéniäit kôveté isteni genealögiäkat tartalma¬
z6 himnuszok.
6) nenkaouevoi, kitalâciék, amikor is istenekként, daiménokként megszemélyesi¬
tünk olyan dolgokat, mint például Szimónidész (Kr. e. 557/556—468/467) a Holnapot
(Auptov) vagy a Tétovázást (Oxvoc).
7) edktioi, csak imádságot tartalmazó himnuszok, amelyekben kérünk valamit.
8) anevKrıkot, olyan himnuszok, amelyekben azert imädkoznak, hogy megakadä¬
lyozzäk, elkerüljek a bajt.
Scaliger a 113. fejezetben foglalkozik az evokäciöval vagy invokäciöval, de ebből
nem derül ki, hogy külön műfajként érti-e, vagy csupán valamilyen isteneket meg¬
szólító műfaj részének. Azt azonban megemlíti, hogy minden evokáció valójában
votivum, hiszen az isteneket megszólítva kér tőlük valamit. Arra viszont felhívja a
figyelmet, hogy ez nem azonos a rómaiak evocatio deorumával, amikor is az ostrom¬
ló sereg megkérte az ostromlott város helyi istenségeit, hogy hagyják el szentélye¬
iket, és fogadják el, költözzenek át a rómaiak által felajánlott új kultuszhelyekre.?7
Scaliger a fenti menandroszi listából a 114-ben targyalja az apopemptikont. Majd a
phüszikon, müthikon, genealogikon és peplaszmenon himnuszműfajokat egyetlen feje¬
zetbe, a 115-be vonja össze.2§ Az euktikon és apeuktikon profán verziójával pedig a
fentebb már említett 103. fejezetben foglalkozik, de az eukzikon kifejezés helyett a
proszeuktikont használja.
A 116. fejezetben a carmen heroicummal foglalkozik mint olyan műfajjal, amely
rokon ugyan a himnusszal, attól azonban tárgyában eltér. Nem istenekről, hanem
emberekről vagy félistenekről énekel. Ez utóbbiakról szóló költeményeket, mivel fél¬
146 Menandrosz külön fejezetben ír a KAnTiKóG profán verziójáról, amikor a közösség egy vezetőt valami gyűlésre,
ünnepsegre (maviyyvpıg) hív meg. MENANDER 1981, 182-193 (424.3-430.8).
127 „Evocatorii, sive kAntikoi, dicuntur a Graecis it, quibus deos vel invocamus, vel etiam evocamus. Non quemadmodum
prisci Romani cum eorum oppidorum, urbiumve, quae obsiderent, numina evocabant. [...] Sunt autem omnes evocatorii
votivi”. SCALIGER 1561, 162.
Ebből a fejezetből az is kiderül, hogy nemcsak az isteneket lehet invokálni, hanem a természeti és emberi világ
különféle részeit is, úgymint a napokat, az éjszakát, az időjárást, az igazságot, a törvényt, a virtust, a becsületet
vagy a hírnevet. SCALIGER 1561, 163.
128
141