Seite 144 [144]
OCR
Az alkalmi költészetről istenek — Scaliger ezt különösen viccesnek találja — nem is himnuszoknak, hanem szerinte félhimnuszoknak (fjuúuvoc) kéne inkább nevezni. Ide sorolja a aiánokat és szkolionokat is, de ezeket teljesen máshol tárgyalja." (A szkolion műfaja mint asztali dal, bordal kötelező kellékeként ezen versgyűjteményeknek Filiczki kötetében is előkerül. Lásd 337. oldalon.) A 105. fejezet a buzditäs (npotpentiköv = adhortatio) műfajával foglalkozik, amit — miként minden más műfajt is — a genus deliberativum (y&vog ovußovAEDTIKöV) retorikai beszédfajta alá sorol be. A profreptikont pedig toväbbi almüfajokra bontja: NUPAIVETIKOV-ra, a VOUOETIKOV-ra és a TapapvOntiKdv-ra. Mindegyik olyan, mint a sarkantyú (calcar), amely valaminek a választására sarkall. A parainetikont úgy hatärozza meg, mint ami bölcsességgel, vagyis észérvekkel akar buzdítani valamire. A LI 2 nuthetikon valamilyen szabályra, előírásra figyelmeztetve, emlékeztetve buzdit valamire. À paramüthétikon pedig vigasz, amely abban az értelemben buzdítás, hogy a lelket serkenti egyensúlyra és nyugalomra. (Itt megint nem utal rá, de a 123. fejezet, Consolatio cím alatt ezzel foglalkozik.) A valamire való rábeszélés (a retorikai protropé, suasio) viszont nem különbözik a valamiről való lebeszéléstől (a retorikai apotropé, dissuasio), mert a lebeszélés ugyanakkor mindig valami másra való rábeszélés is (lásd fentebb 347. läbjegyzet).'” Ami Scaligernél a 16. századtól nagyon gyakori alkalmi műfajjal, a születés- és névnapi versekkel leginkább párhuzamba állítható, az a 102. fejezet, amely az Oaristys, Genethliacum cimet viseli. A születésnapot ünneplő vers témáját a házasságkötés utáni bensőséges, szerelmes beszélgetéssel, enyelgéssel, suttogással is el lehet kezdeni férj és feleség között. Ezt nevezték oaristysnek. De Scaliger azt is hozzateszi, hogy csak a Hektór-Andromakhé jelenet jut eszébe az Iliaszból, az viszont nem külön vers, hanem csak egy része az eposznak. Ezután nagyjából felvázolja a genezbliacum locus 19 „A modo igitur eae species diversae circa materiam unam tantum, quippe deos. A materia vero alia species, qua Heroes celebrantur. [...| Igitur cum heroes ab antiquis nuideoı Kai NuOvÄTEG crediti sint, sane iocandum nobis est, ut non vere hymnos dicamus eorum celebrationes, sed nuıöuvorg. Quibus autem modis paenas, quibusque scolia canerentur, suo loco dictum est. Nam quod an materiam attinet, ab hymnis differunt nihil”. SCALIGER 1561, 164. A paidnt mint győzelmi örömdalt az epinicionnal együtt tárgyalja a könyv elején. A szkolionokat pedig mint hősökről szóló énekeket elsősorban a conviviumok asztali dalaiként határozza meg. Ide köti rögtön a dirdüramboszokat (dithyrambi) is, mint olyan dalokat, amelyek szintén Bacchustól veszik eredetüket: , 49 bis baud longe absunt dithyrambi, eorum argumenta duxerunt originem a Baccho". Lásd: SCALIGER 1561, 47-49. A szkoliont így határozza meg a giesseni poetika: „Scolion est carmen convivale, quo vel laudes fortium virorum celebrantur, vel aliae sententiae ad recte vivendum introducuntur”. Finck, Hetwic, BAcHMANN 1607, 301. „Janto magis nporpentixov, quod adhortativum Latini, sub quo statuetur mapaivetikov, vovOEtiKov, TAaPALVONTIKOVY. Est paraeneticon quod praecepta continet sapientiae. Nutheticum, quod cuiuscumque modi complectitur admonitiones. Paramytheticon, quo aliquem consolamur, adhortamur enim ad animi compositionem, atque tranquillitatem. Neque differt adhortatio a dehortatione, nisi quemadmodum suasio, et dissuasio. Haec vero ita sunt diversa, ut affirmatio a negatione. Nam qui negat, hoc ipso, quo negat, affirmat negationem. Et qui dissuadet, suadet non esse faciendum. Omnibus autem his tum laus, tum vituperatio adiunctae sunt, quae sunt quasi calcaria quaedam ad electionem. Id quod paraenetico tam perspicue patet, ut etiam in ipsa voce laudis vocabulum constituatur. Protrepticon igitur tot modos aut species continet, quot habet fines’. SCALIGER 1561, 157. 130 142
