beéréséért és termékeny learatásáért."" A tanítók lennének azok, akik a legértékesebb,
vagyis szellemi dolgokat közvetítik Istentől felénk. A tanítók dicséretén keresztül azt
az intézményt is dicsérhetjük, ahol tanulunk.
A 101. fejezet az epithalamium-mal (ém10aA.Gutov), naszverssel foglalkozik öt ol¬
dalon keresztül, az összes többi közül a legrészletesebben." A giesseni poétika annyit
tesz hozzä, hogy gamelionnak, hymenaeusnak vagy thalassönak is hívják." Egy ókori
lexikon antikvitäsbeli häzassägi szokásokról szóló szócikkére hasonlít a leginkább,
amely megvilágító erejű versrészletpéldákat is felhoz. Definíciója tömör és semmit¬
mondó: olyan dal, amely esküvőt ünnepel. Majd etimológiai elemzéssel járja körül: a
latin 2alamus a OáAauog szóból eredeztethető és elsődlegesen menyegzői hálószo¬
bát jelent, ami termékeny, szerencsés életre is vezet. Scaliger összekapcsolja a görög
yauúAtogs (menyegzői) és yáuogs (esküvő) szavakat a yávvunon (örülni, örvendezni")
és yévva (születés, utód") szavakkal. Ez a vers a vőlegény mátkája iránti vágyairól
szól. Scaliger hosszú összefoglalójából talán a laudáció műfajához oly jól illeszkedő
hat toposzt érdemes itt még megemlíteni, amelyet főképp a retorikai argumenta a per¬
sona (személyi érvek) mentén sorol fel. Ez vázlatot is nyújt egy megírandó nászvers¬
hez. Először adja elő a költő az ünnepelt tanulmányait, hivatalait, költeményeinek,
fegyvereinek, mulatságainak hírét, a szűz bájait, majd térjen ki Vénusz vagy Cupido
kényszerítő erejére is. Másodjára fejtse ki mindkettejük dicséretét hazájuk, szárma¬
zásuk, lelki affinitásaik és testi kiválóságaik alapján. Harmadikként beszéljen a jó
előjelekről. Negyedikként udvariasan hozza szóba a buja játékokat, kitérve az ágyban
elkövetkezendő csatától való félelemre, az azt követő győzelemre, az örömkönnyekre
és a reményteli boldogságra. Ötödikként ígérjen utódokat, tolmácsolja jókívánságait
és jövendöljön. Utoljára pedig buzdítson másokat alvásra, hogy a friss házasok han¬
goskodhassanak a nászágyban.""
M Inter évyapiotixa nihil prius, nihil sanctius o poemate, quod a nobis Graece dicitur naıdevrnpıov, quo praeceptoribus
nostris gratias agimus, deque caelesti divina semente ab illis facta uberem messem grati reddimus”. SCALIGER 1561, 159.
Lásd ehhez: Fincx, Hetwic, BacHMANN 1607, 304-305.
Itt is részletesen koveti Menandroszt. Az epithalamiumot gaméliosznak is nevezik és egyfajta dicséret, himnusz a
menyegzői szobához, a hálóhoz, a menyasszonyhoz és vőlegényhez, a családhoz, rokonokhoz és legfőképp magá¬
hoz a házasság istenéhez. Szőjjünk bele ide vonatkozó szerelemre gyújtó történeteket szerelmesekről. Scaligerrel
ellentétben Menandrosz csak négy toposzt ír elő. Az első egy bevezetés lenne, amelybe a házasság istenének
dicsérete és a szerelmes történetek kapnak helyet, a második rész a házasulandó felek családjának a dicsérete, a
harmadik rész maguknak a házasulandóknak a dicsérete, míg a negyedik rész a hálószoba és titkainak leírásához
kapcsolödik. „O EriWoAäog Akyeraı ÚTTÓ TIVOV Ki YOLUTALOG, Aóyog 87 éGTIV ÚHVÖV OOAÓÚLHOVG TE KO TUGTÓÖOLG
Kai vuupiovc Kai YÉVOG, Kai TPpÔ VE NÜVTWV ADTOV TOV HEOV TÖV VÓÁLOGV" XOÍPEL ŐS ÖLNNYÚHAOTV ÉTAPOSÍTOLG TE
koi éporixoîc: tadta yàp oiketa ti Únodéczi. MENANDER 1981, 134—146 (399.11—405.13), lásd itt 134—135
(399.12-16). Az epithalamiumnál mint annak egyik alműfaját kell megemlíteni a katevvaotıkög Aöyoc-t, amely
az ifjú párt buzdítja közösülésre: , ÉGTLYÜP Ó KOTEVVAGTIKÖG IPOTPOTT) IpPÖG TÍJV GULLTAOKÍV". MENANDER 1981,
146-159 (405.14-412.2), läsd itt 146-147 (405.23-24). A Menandrosz altal ajánlott részek között megtalálható
az is, ami az epithalamium (Scaligernél is) negyedik része lenne.
„Epithalamium est carmen nuptiale, seu, quo nuptiae celebrantur, alio nomine Gamelion, Hymenaeus, et Talassio.
Dictum ab éni et Oddapoc, id est, cubiculo nuptiali, yaunkıov dno yauov nuptiis’. Finck, HELwic, BACHMANN
1607, 296-297.
„Epithalamium carmen igitur est, quo nuptiae celebrantur, a thalamo dictum est autem OaAauog cubiculum nuptiale
primo suo significatu, napa. tö Oaleiv äua, quod est simul genialem vitam agere. Hoc Poematis genus a Graecis est