Page 141 [141]
Az alkalmi költészetről
A 103. fejezet a votivumot (xpocsukTixóv), kérést, fogadalmat tárgyalja. Scaliger
a votivum locusánál még két további versfajtát is megemlít, azonban itt sem telje¬
sen világos, hogy ezeket a vozivumnak — amennyiben műfajként tekintünk rá — az
alműfajaiként érti, vagy a vorivum melletti párhuzamos kategóriákként, amelye¬
ket mind a kérés, könyörgés gesztusa köt össze egymással. Tehát a npoosvKtıköv
(Latine votivum) mellett még megemlíti az úámeukTiKóv-t mint a proszeuktikon ro¬
konät (proseuctico autem cognatum ÓTESUVKTIKÓV) és a soteridt (owtnpia). Scaliger az
apeuktikont a proszeuktikonnal, vagyis a votivummal szemben definiálja. Mindkettő
könyörgés, ima, amely ugyanazon szabályok alapján épül fel, csak céljukban külön¬
böznek egymástól. A proszeuktikon azért könyörög, hogy bekövetkezzen, vagy le¬
gyen valami. Az apeuktikon viszont azért könyörög, hogy ne következzen be, vagyis
ne legyen valami. Úgy fogalmaz Scaliger, hogy mindkettő ugyanazon tőről fakad,
mert mindkettő olyasminek a bekövetkezéséért könyörög, ami még nincs, csak míg
a proszeuktikon egyszerűen valami jónak a megvalósulását kéri, addig az apeuktikon
a rossz megszűnésétől várja a jót. Ez utóbbit carmen áxorpóraiov-nak, , bajt elhárító
vers"-nek is hívják. A proszeuktikon abszolút értelmű, hiszen egy a jó hiánya miatti
semleges helyzetet fordítana a könyörgés jóvá, feltételezve, hogy létezik valami ab¬
szolút értelemben vett jóság, aminek a megjelenésével ki lehet tölteni ezt az űrt. Az
apeuktikon viszont relatív értelmű, mert egy olyan állapotot tételez fel, amelyet eleve a
rossz ural, és ennek a rossznak a privációja a helyzet alapállapotához képest — még ha
csupán csak semlegessé is válik — már jónak számít. Scaliger ide vonatkozó bekezdése
Jankovits László fordításában (pár részlet a saját forditäsomban):'?!
„LA npooeveriköv] latinul könyörges |...]. A proszeuktikonnal egy töröl
fakad az apeuktikon, hiszen mindegyikben ugyanaz a beszéd vezérfonala,
ugyanaz a szabály, ugyanaz az elv: a végcél eltérő. A proszeuktikonban
ugyanis azt kérjük, hogy valami következzék be a jövőben vagy a jelenben.
Az apeuktikonban azt, hogy ne következzék be a jövőben vagy a jelenben.
Így hát a beszéd egy tőről fakad, mindegyik éppen annak bekövetkeztét
kéri, ami nincs: de a proszeuktikon egyszerűen azt, hogy valami jó követ¬
kezzék be, az apeuktikon azt, hogy a rossz megszűntével következzék be
etiam yapndlov appellatum. Dicas enim yáuov nuptias, napa to yavvodaı Ayua. Idem igitur sonat quod et illud, nisi
mavis napa. To yevväv Aa. Eius carminis argumentum consistit e sponsi sponsaeque desideriis. Verum illius aperte
dices studia, curas, celebritates cantionum, ludorum, armorum, virginis gratia facta omnia, huius autem animum tectis
indiciis, conditis suspicionibus innues potius quam profiteberis. Expugnatum castissimum pectus pietate erga iuvenem
tabescentem, cuius virtutes commemorando excitabis excusationem. Aliquando finges a Venere aut Cupidine vi coactam,
quae pridem eorum regnum contemptui habuisset. Secundo loco explicabuntur laudes utriusque a Patria, Genere, animi
studiis, corporis praestantia. Tertius bene ominabatur. Quarti lascivia lusu que est totius, alterutrum aut utrumque
blande appellando, modestius virginem, haud modestissime tamen obiiciendo quaedam, puta praelii futuri metum,
victoriam, e lacrymis risum, e spe laetitiam certam. Quinto loco sobolem pollicetur, vota facit, vaticinatur. Postrema pars
exhortationem continet ad somnum, ac somnum quidem aliis, illis vero vigiliam. Thalamus ipse interea laudatur, aut sine
laude pingitur, aut nuptae vestis, aut naotög, i. velum tori maritalis, cuius obtentu sacra illa pudentius peraguntur”.
ScaLicER 1561, 150-155.
11 Janxovits 2018, 801.
139