Page 129 [129]
OCR
Az alkalmi költészetről Gerd-Rüdiger Koretzki arra a kérdésre kereste a választ, hogy a temetésre írt alkalmi nyomtatványokat hogyan terjesztették, és a terjesztésnek általában véve mi volt a célközönsége. A temetésre kiadott nyomtatványok terjesztésének három csatornáját különíti el, amelyek egymással párhuzamosan, de kiadványról kiadványra más és más arányban működtek. (1.) Az első — kimondottan üzleti célú — csatorna centralizált. A könyvpiac különböző szereplőin keresztül igyekszik az alkalmi költeményeket tartalmazó nyomtatványokat eladás útján terjeszteni. Ebben nemcsak nyomdászok és könyvkereskedők, hanem akár könyvkötők is részt vesznek. A szaporodó nyomdák és könyvkereskedések a szűkülő piac miatt egyre többször keverednek egymással konfliktusba, amit jól mutatnak az ezt orvosolni kívánó városi rendeletek és szabályozások." Ebben az esetben az alkalmi nyomtatványok példányszáma nagyon változó, nagyjäböl 200-1500 darab között lehet számolni. (2.1.) A második a könyvkereskedelmen kívüli terjesztési csatorna lenne, amelyet Koretzki tovább bont centralizált és decentralizált formára. A centralizált terjesztésen azt a központi elosztást érti, amelyet az udvar, a szenátus, az egyház vagy akár az egyetem tartott kézben. Ebben az esetben a nyomtatványokat előre meghatározott személyek között osztották szét. Az első modellhez képest ez egy sokkal zártabb, elitebb klub, amelyben a tagok — az ajándékgazdaság fogalmán keresztül nézve — mintegy ajándékba kapták az adott alkalomra készült kiadványokat. Az első, üzleti modellhez képest ez sokkal személyesebb, hiszen a terjesztés célszemélyeit listázza, nevesíti." Ebben az esetben átlagosan 200-250 peldänyt nyomtattak nyomtatványonként. (2.2.) A második csatornán belüli másik elosztási csatorna viszont decentralizált, amiből hiányzik az a központi intézmény, amely autoriter módon felel — sőt felelősséget vállal — a terjesztés végpontjaiért. Ez megint az ajándékgazdaság részeként értelmezhető, és az előző csatornához képest is egy sokkal személyesebb kapcsolatot feltételez. A commercium litterarium vagy commercium epistolare kommunikációs apparátusának tudós hálózatán keresztül mintegy hermetikusan terjednek az alkalmi kiadványok az arra méltók között. Ez a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy az alkalmi nyomtatványt a szerző vagy a szerkesztő részben vagy teljesen a saját költségén adta ki, illetve részben vagy teljesen egy pártfogó hozzájárulásával. A szerző/szerkesztő az esemény szereplőjén mint címzetten kívül saját baráti körének?" — és barátai baráti körének — értelmiségi és előkelő tagjai között osztotta szét a példányokat. A tudós hálózaton keresztül mozgatott alkalmi nyomtatvány-terjesztésnél jellemzően a legkevesebb, átlagosan 100 példánnyal számolhatunk nyomtatványonként."! (3.) Koretzki harmadik csatornaként határozza 7 Koretzxt 1977, 38-45. 98 KORETZKI 1977, 46—47. Az amicus szó és általában a barátság intézményének korabeli jelentéséről lásd 120. oldalon. 100 KORETZKI 1977, 47—54. Koretzki megemliti Balthasar Venator (1594-1664), neolatin költö esetet, aki a hivatalosan felkért egyedüli gyäszbeszédiréja volt a flamand filolégusnak, Jan Gruternek (1560-1627). Tôbb mint két évig tartott a megemlékezés kinyomtatása, és közben olyan számúvá dagadt az érdeklődés, hogy végül 1000 példányban adták ki. Ebből 500 példányt Venator kapott meg, hogy elosztogassa és eladja, de a kiadvány többi példányát hivatalos 127
