Page 130 [130]
OCR
Az alkalmi költészetről ur meg azt a terjesztési módot, amely az elözö, vagyis a commercium litterarium vulgarizált verziója lenne. Ez is decentralizált, de az elosztás célközönsége — az esemény családi résztvevőinek szűk körén kívül — már teljesen véletlenszerű is lehet. Ebből következik az is, hogy a korábbi terjesztési módok zárt és elit közösségeihez képest ez már egy sokkal lazább, lényegében esetleges és efemer kapcsolati hálózat. Koretzki egy 1658-as hamburgi dokumentumot idéz, amely szerint a lakodalmi verseket már a templomajtókban is osztogatták."? Ez óhatatlanul az alkalmi versek értékének inflálódásához vezetett. Az Opitz-tanítvány költő, Christoph Köler (Colerus) (1602—1658) 100 példányban kinyomtatott epicediummal ellátott vigasztaló írását — ahogy egyik leveléből kiderül — tudatosan a commercium litterarium ,,; baráti" hálózatán keresztül (uz amicis distribuamus) akarta terjeszteni, szemben a válogatás nélküli és ellenőrizetlen terjesztéssel (/iberaliter spargi). Így szerette volna biztosítani, hogy művecskéje értő és tudós olvasók kezébe kerüljön." A fenti példákból is jól látszik, hogy a 17. század közepére az alkalmi verseket már futószalagon termelték olyan mennyiségben, hogy egyre inkább tolakodóvá vált a jelenlétük, és néhol rendeletileg kellett megregulázni a , piacot". Aki csak tehette, kérges kézzel is belecsimpaszkodott Occasio istennő hajfürtjeibe, aki végül porba rogyott a poétakoloncok súlya alatt. Végül csak jogi paragrafusok bunkósbotjával lehetett az elszánt rímfaragókat elhessegetni az úton-útfélen sarokba szorított istennő közeléből. A fenti összefoglalás alapján az alkalmi költészetnek a következő, tömör definícióját adhatjuk: Az alkalmi költeményt mint az ajándékgazdaság kulturális cseretermékét a konkrét címzett - és rendszerint annak társadalmi titulusára vonatkozó másodlagos címének - feltüntetésével egy a mindennapi életből kiemelkedő, külön névvel megnevezhető, datálható és társadalmilag intézményesült esemény alkalmára írták. Silva A kortárs irodalomelméleten túl érdemes megvizsgálnunk a műfaj reneszánsz és barokk elméleti megközelítéseit is. Mielőtt részletesebben elemezném Julius Caesar Scaliger (1484-1558) erre vonatkozó áttekintését, nagy vonalakban fel szeretném idézni az antik előzményeket is. Az, amit a 18. századtól alkalmi költeményeknek hívnak, a 17. században még a latin si/va (sy/va), farrago, vagy csak egyszerűen carmen, könyvkereskedéseken keresztül terjesztették. Az átlaghoz képest kimagaslóan magas számban adták ki, ami azt mutatja, hogy az átlagszámítások egy-egy nyomtatvány tényleges példányszámáról sokszor csak iránymutatók lehetnek. Korerzkı 1977, 49-50. 12 Korerzkı 1977, 55-57. 15 Korerzkı 1977, 48. 128
