Page 129 [129]
Az alkalmi költészetről
Gerd-Rüdiger Koretzki arra a kérdésre kereste a választ, hogy a temetésre írt al¬
kalmi nyomtatványokat hogyan terjesztették, és a terjesztésnek általában véve mi volt
a célközönsége. A temetésre kiadott nyomtatványok terjesztésének három csatornáját
különíti el, amelyek egymással párhuzamosan, de kiadványról kiadványra más és más
arányban működtek. (1.) Az első — kimondottan üzleti célú — csatorna centralizált.
A könyvpiac különböző szereplőin keresztül igyekszik az alkalmi költeményeket tar¬
talmazó nyomtatványokat eladás útján terjeszteni. Ebben nemcsak nyomdászok és
könyvkereskedők, hanem akár könyvkötők is részt vesznek. A szaporodó nyomdák és
könyvkereskedések a szűkülő piac miatt egyre többször keverednek egymással konf¬
liktusba, amit jól mutatnak az ezt orvosolni kívánó városi rendeletek és szabályozá¬
sok." Ebben az esetben az alkalmi nyomtatványok példányszáma nagyon változó,
nagyjäböl 200-1500 darab között lehet számolni. (2.1.) A második a könyvkeres¬
kedelmen kívüli terjesztési csatorna lenne, amelyet Koretzki tovább bont centrali¬
zált és decentralizált formára. A centralizált terjesztésen azt a központi elosztást érti,
amelyet az udvar, a szenátus, az egyház vagy akár az egyetem tartott kézben. Ebben
az esetben a nyomtatványokat előre meghatározott személyek között osztották szét.
Az első modellhez képest ez egy sokkal zártabb, elitebb klub, amelyben a tagok —
az ajándékgazdaság fogalmán keresztül nézve — mintegy ajándékba kapták az adott
alkalomra készült kiadványokat. Az első, üzleti modellhez képest ez sokkal szemé¬
lyesebb, hiszen a terjesztés célszemélyeit listázza, nevesíti." Ebben az esetben átlago¬
san 200-250 peldänyt nyomtattak nyomtatványonként. (2.2.) A második csatornán
belüli másik elosztási csatorna viszont decentralizált, amiből hiányzik az a központi
intézmény, amely autoriter módon felel — sőt felelősséget vállal — a terjesztés végpont¬
jaiért. Ez megint az ajándékgazdaság részeként értelmezhető, és az előző csatornához
képest is egy sokkal személyesebb kapcsolatot feltételez. A commercium litterarium
vagy commercium epistolare kommunikációs apparátusának tudós hálózatán keresztül
mintegy hermetikusan terjednek az alkalmi kiadványok az arra méltók között. Ez a
gyakorlatban úgy nézett ki, hogy az alkalmi nyomtatványt a szerző vagy a szerkesztő
részben vagy teljesen a saját költségén adta ki, illetve részben vagy teljesen egy párt¬
fogó hozzájárulásával. A szerző/szerkesztő az esemény szereplőjén mint címzetten
kívül saját baráti körének?" — és barátai baráti körének — értelmiségi és előkelő tagjai
között osztotta szét a példányokat. A tudós hálózaton keresztül mozgatott alkalmi
nyomtatvány-terjesztésnél jellemzően a legkevesebb, átlagosan 100 példánnyal szá¬
molhatunk nyomtatványonként."! (3.) Koretzki harmadik csatornaként határozza
7 Koretzxt 1977, 38-45.
98 KORETZKI 1977, 46—47.
Az amicus szó és általában a barátság intézményének korabeli jelentéséről lásd 120. oldalon.
100 KORETZKI 1977, 47—54.
Koretzki megemliti Balthasar Venator (1594-1664), neolatin költö esetet, aki a hivatalosan felkért egyedüli
gyäszbeszédiréja volt a flamand filolégusnak, Jan Gruternek (1560-1627). Tôbb mint két évig tartott a meg¬
emlékezés kinyomtatása, és közben olyan számúvá dagadt az érdeklődés, hogy végül 1000 példányban adták ki.
Ebből 500 példányt Venator kapott meg, hogy elosztogassa és eladja, de a kiadvány többi példányát hivatalos
127