Oldal 122 [122]
Az alkalmi költészetről
tete,/* amelynek a versei jórészt alkalmi költeményeknek tűnnek, mégis — már csak a
könyv címe miatt is — folyamatosan ott motoszkál az olvasóban, hogy ezek talán csak
mintaversek fiktív mintaalkalmakra, amelyekre mutatványként írta a szerző ezeket.)
Mivel mi értelemszerűen ezen verseket csak nyomtatott formában — vagyis az
eredeti eseménytől elszakítva — olvashatjuk, és ez alapján igyekszünk definiálni a mű¬
fajt, egyértelmű, hogy a vers születésének apropóját adó eseménytől már több száz
éve leváló alkalmi költeményt ez egyáltalán nem fosztja meg „irodalmisägätöl”, hi¬
szen irodalmi műfajként kezeljük most is. Ha ugyanis megfosztaná, akkor különb¬
séget kellene tennünk , igazibb" (echter) és ,kevésbé igazi” (wneigentlicher), valamint
„tärsasägibb” (gesellschaftlicher) €s „irodalmibb” (iterarischer) alkalmi költeszet között.
A konkrét, társadalmilag behatárolható „alkalomtöl” valö szövegbeli eltävolodäsnak
sokféle lehetőségével számolhatunk, azonban maga a szöveg mégsem veszíti el ettől
alkalmi műfaj jellegét.
Heiko Droste is inkább társadalmi, mintsem irodalmi funkciójuk alapján köze¬
lit az alkalmi költészethez." Az udvari és a polgári elitkultúra olyan — a barátság
intézményén alapuló — médiumának tekinti, amely a kölcsönös ajándékgazdaság
(Gabenökonomie) részeként nyer értelmet, és amely központi szerepet játszott a kora
újkori társadalom kapcsolati hálójában, az udvar, az egyetem, az egyház, és általában
véve a város belső kapcsolatainak alakításában. Az ajándékgazdaságban a társadalmi,
a kulturális, a gazdasági, valamint szimbolikus tőke (becsület, illetve ezen keresztül
a sokkal kézzelfoghatóbb hitel is) valamiféle aktuális csereérték alapján átválthatók
egymásra. A versajándék sok esetben , konvertibilis valutaként" funkcionál, ameny¬
nyiben nem feltétlenül egy társadalmilag alárendelt pozícióból kínálják fel cserére,
hanem a társadalmi hierarchia többé-kevésbé egyenrangú pozíciójából, vagyis verssel
fizetnek versért.
Droste egy másik lényeges kritériumára is rámutat: az ajándékozás funkciójára,
amely azért fontos jellemzője az alkalmi költészetnek, mert ezzel meg lehet külön¬
böztetni a kora újkori kulturális cseregazdaság más formáitól, mint amilyen a mece¬
natura vagy az iparszerüen („gewerbsmäßige” Tätigkeit) üzött, hivatasos irodalmi tevé¬
kenység." Vagyis nem kapnak érte pénzt (jobban mondva vagy nem is remélnek érte
pénzt, vagy csupán jövőbeli lehetőségként, amikor átadják a verset).
Az ajándékozásról könnyen eszünkbe jutó ,barátság" fogalmához azonban óva¬
tosan kell közelítenünk, mert kicsit mást értettek rajta, mint a , barátság" 18. század
utáni romantikus fogalmán. Droste szerint a , kora újkori európai társadalmakat a ba¬
ráti kapcsolatok végtelenül finom és sűrű hálózata jellemezte". Az ember nem pusztán
társas lény, hanem az arisztotelészi zóon politikon értelmében vett társadalmi lény is,
aki nem tud barátok nélkül létezni. A kölcsönös bizalmon alapuló barátságok mint
76 Maper 1588.
7 Drosrte 2010.
78 Droste 2010, 131.
120