Oldal 122 [122]
OCR
Az alkalmi költészetről tete,/* amelynek a versei jórészt alkalmi költeményeknek tűnnek, mégis — már csak a könyv címe miatt is — folyamatosan ott motoszkál az olvasóban, hogy ezek talán csak mintaversek fiktív mintaalkalmakra, amelyekre mutatványként írta a szerző ezeket.) Mivel mi értelemszerűen ezen verseket csak nyomtatott formában — vagyis az eredeti eseménytől elszakítva — olvashatjuk, és ez alapján igyekszünk definiálni a műfajt, egyértelmű, hogy a vers születésének apropóját adó eseménytől már több száz éve leváló alkalmi költeményt ez egyáltalán nem fosztja meg „irodalmisägätöl”, hiszen irodalmi műfajként kezeljük most is. Ha ugyanis megfosztaná, akkor különbséget kellene tennünk , igazibb" (echter) és ,kevésbé igazi” (wneigentlicher), valamint „tärsasägibb” (gesellschaftlicher) €s „irodalmibb” (iterarischer) alkalmi költeszet között. A konkrét, társadalmilag behatárolható „alkalomtöl” valö szövegbeli eltävolodäsnak sokféle lehetőségével számolhatunk, azonban maga a szöveg mégsem veszíti el ettől alkalmi műfaj jellegét. Heiko Droste is inkább társadalmi, mintsem irodalmi funkciójuk alapján közelit az alkalmi költészethez." Az udvari és a polgári elitkultúra olyan — a barátság intézményén alapuló — médiumának tekinti, amely a kölcsönös ajándékgazdaság (Gabenökonomie) részeként nyer értelmet, és amely központi szerepet játszott a kora újkori társadalom kapcsolati hálójában, az udvar, az egyetem, az egyház, és általában véve a város belső kapcsolatainak alakításában. Az ajándékgazdaságban a társadalmi, a kulturális, a gazdasági, valamint szimbolikus tőke (becsület, illetve ezen keresztül a sokkal kézzelfoghatóbb hitel is) valamiféle aktuális csereérték alapján átválthatók egymásra. A versajándék sok esetben , konvertibilis valutaként" funkcionál, amenynyiben nem feltétlenül egy társadalmilag alárendelt pozícióból kínálják fel cserére, hanem a társadalmi hierarchia többé-kevésbé egyenrangú pozíciójából, vagyis verssel fizetnek versért. Droste egy másik lényeges kritériumára is rámutat: az ajándékozás funkciójára, amely azért fontos jellemzője az alkalmi költészetnek, mert ezzel meg lehet különböztetni a kora újkori kulturális cseregazdaság más formáitól, mint amilyen a mecenatura vagy az iparszerüen („gewerbsmäßige” Tätigkeit) üzött, hivatasos irodalmi tevékenység." Vagyis nem kapnak érte pénzt (jobban mondva vagy nem is remélnek érte pénzt, vagy csupán jövőbeli lehetőségként, amikor átadják a verset). Az ajándékozásról könnyen eszünkbe jutó ,barátság" fogalmához azonban óvatosan kell közelítenünk, mert kicsit mást értettek rajta, mint a , barátság" 18. század utáni romantikus fogalmán. Droste szerint a , kora újkori európai társadalmakat a baráti kapcsolatok végtelenül finom és sűrű hálózata jellemezte". Az ember nem pusztán társas lény, hanem az arisztotelészi zóon politikon értelmében vett társadalmi lény is, aki nem tud barátok nélkül létezni. A kölcsönös bizalmon alapuló barátságok mint 76 Maper 1588. 7 Drosrte 2010. 78 Droste 2010, 131. 120
