Oldal 123 [123]
Az alkalmi költészetről
társas kapcsolatok pedig a társadalmi struktúrákhoz való kapcsolódási pontokként
társadalmi kapcsolatokat is jelentettek. A barátság intézményének — mikroszinten
legalábbis — társadalomszervező ereje volt. A barátok közötti bizalmat pedig állan¬
dóan ajándékok cseréjével biztosították, amellyel erkölcsi kötelezettséget is vállaltak
egymásért. A társadalmi hierarchia különböző szintjei közötti átjárást tette lehetővé
az ajándékozás. A társadalmilag alárendelt szolgáltatásait mint ajándékokat (példá¬
ul alkalmi versek írása) a társadalmilag magasabb pozícióban lévő az alacsonyabban
elhelyezkedő személy érdekeinek az előmozdításával mint ajándékkal viszonozhatta.
Ezek a haszonelvű barátságok mai fogalmaink szerint talán már nem is nevezhe¬
tők barátságoknak, sokkal inkább patrónus- vagy klienskapcsolatként írnánk le őket.
Azonban a kora újkori irodalmi példákból kitűnik, hogy a , barát" megszólítás felcse¬
relhetö a patrönussal (patronus), klienssel (cliens), partfogoval (fautor), joakaroval, ta¬
mogatóval vagy mecénással is. Igaz, csak egy időben lassan felépülő kapcsolat esetén
lehetséges, hogy egy megszólított patrónust később barátként is meg lehessen szólíta¬
ni. A társadalmi rangra utaló fogalmak képlékenysége azonban nem a társadalmi hi¬
erarchia nyitottságát jelzi, hanem inkább a korabeli barátságfogalom — mai szemmel
talán személytelenebbnek, kevésbé intimnek tűnő — társadalmi kapcsolatokba való
elsődleges beágyazottságát. Stockhorst ezt a társadalmi-baráti viszonyt a kölcsönös
kotelesség (mutua obligatio) fogalmával tovább finomítja. De pontosan mit is jelent ez?
Azt, hogy mind a címzett, mind pedig a feladó a kulturális cseregazdaság — esetünk¬
ben az alkalmi költemények — ajánló és ezt elfogadó gesztusával elismerik a két fél
közötti kölcsönös tartozäst is (Pflicht und Schuldigkeit).?
Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a kliens rendszeres levelezéssel, udvarias¬
sági látogatásokkal, valamint újév és más események alkalmából apró ajándékokkal
bizonyította és öregbítette a barátságát. Cserébe a patrónus az elismerés szimbolikus
formáival (levelekkel, audienciákkal), a kliens megbízhatóságáért való kezességgel,
álláshelyekért való közbenjárással," vagy akár házasságkötéshez nyújtott anyagi se¬
gítséggel támogatta a , barátot". Alapvetően a c/iensnek kellett — méghozzá hosszú
éveken át — bizonyítania, hogy megérdemli a patrónus pártfogását. A legelterjedtebb
segítség az iskolai tanulmányok egészének vagy legalább egy részének a finanszíro¬
zása volt. Ez egyfajta befektetésnek is számított. A pártfogolt a tanulás során olyan
képességekre tesz szert és olyan érdemeket szerez, amelyek nemcsak saját érdekeinek
79 STOCKHORST 2006, 358.
80 Az akadémiai pozíciók még a 18. században is a fejedelmi vagy nemesi pártfogók egyik lehetséges és gyakori
kulturális csereajándékának számítanak. Az a még mindig élő humanista gyakorlat is ennek a következménye,
hogy a versírás a jogászok és orvosok számára is a szakmai előmenetel egyik társadalmilag elfogadott eszközét je¬
lenti. LEIGHTON 1983, 349. Ugyanakkor érdekes ellenpélda lehet erre Friedrich Gottlieb Klopstock (1724-1803)
1771. júniusi levele, amelyben azt említi meg, hogy III. György angol királytól és egyben hannoveri választófe¬
jedelemtől , kulturális csereajándékként" semmiképpen sem szeretne sehol egyetemi professzori állást kapni: „...
und vielleicht ist es nicht überflüssig noch binzuzusetzen, dak ich nirgends in der Welt Professor seyn mag. Ein schöner
Professor, der unter andern das Untalent zum Professorat hat, daß er gar zu gern in Minuten sagt, womit andere Stunden
zubringen’. KıopsTock 1867, 234-236.
121