Page 106 [106]
Az alkalmi költészetről
társadalmi eseményeket, amelyeket felsorakoztat a költő előtt, akinek csak bele kell
kapaszkodnia ezekbe, hiszen — ahogy Opitz írja — ,se könyv, se esküvő, se temetés
nincs nélkülünk [vagyis költők nélkül]. Maria Moog-Grünewald idézi a filológus
Johann Christoph Adelungot (1732-1806): az alkalmi költö vagy olyan költö, akinek
a múzsája csak ünnepi alkalmakkor képes dolgozni, vagy olyan, akinek a számára ez
inkább üzleti, mint irodalmi munka. Opitzra visszatérve, Moog-Grünewald szava¬
it használva, ha jó verset akarunk írni, akkor a kairosznak és occasiónak is egymást
kiegészítve kölcsönhatásba kell lépniük. Vagyis nem elég a megfelelő idő, megfe¬
lelő körülmények is szükségesek hozzá." Ugyanakkor itt felmerül a kérdés, van-e
értelme akkor megkülönböztetni egymástól a két fogalmat, hiszen nehéz elképzelni
olyan alkalmat, aminek megfelelők a körülményei, de rossz időben van. Az idő is
egy körülmény.
De pontosan mit is értsünk az alkalmi költemény kifejezésen, és mit is jelentett a
16-17. században az, amit alkalmi költeményeknek nevezünk? Érdemes ezzel kap¬
csolatban összefoglalni a — főként német — szakirodalmat." Az alkalmi költészethez
való negatív poétikai megítélést és a szakirodalom elutasító távolságtartását Predrag
Matvejevié törte meg a múlt század hatvanas éveiben." Történeti összefoglalója a
német hagyomány hátterében csendesen meghúzódó, majd csak késedelmesen és bá¬
tortalanul reagáló francia kritikát körvonalazza egy inkább csak jelzésértékű antik,
középkori és kora modern történeti vázlat hátterével. Ez alapján arra a következtetés¬
re jut, hogy a francia poétikák egyszerűen nem is foglalkoznak a jelenséggel, és arra
is rámutat, hogy nagyjából a 19. század derekáig (pontosabban 1836-ig és 1848-ig)
meg sem jelenik a fogalom a lexikonokban, és akkor sem , $oésie de circonstance” alak¬
ban, hanem csupan a circonstance-hoz kapcsolódó körülírásokban. Ráadásul a piöce
de circonstance, az ouvrage de circonstance és a poésie de circonstance kifejezések eredete
is homályos. (Vagyis a fogalom már létezik, de nem rögzült hozzá szóalak.)" Habár
Matvejevié jó érzékkel tapint rá az alkalmi költészet elméleti problémájára, nem iga¬
zán talál fogást rajta. Mivel szerinte a fogalom túl nagy területet fed le, ezért meg sem
próbálja definiálni, ugyanakkor olyan kérdéseket tesz fel, amelyeket szerinte érdemes
lenne megválaszolni. Létezik-e valamilyen közös nevezője az alkalmi költészet fo¬
galma alá besorolt jelenségeknek? Az alkalmi költészet milyen értelemben elítélendő
vagy épp védhető? Mi különbözteti meg általában véve a költészet többi ágától? És
miért van az a törekvés az európai irodalom történetében, hogy a költészetet meg¬
B Es wird kein buch keine hochzeit kein begräbnüß ohn uns gemacht; und gleichsam als niemand köndte alleine sterben
gehen unsere gedichte zuegleich mit ihnen unter”. Opırz 1624, B3V.
‘ttps://www.deutschestextarchiv.de/book/view/opitz_buch_1624/*hl=Himmel&p=20 (2022.12.30.)
4 MooG-GRÜNEwALD 2018, 16, 34. Pár ikonográfiai példajat lasd: 27-33.
Ezennel szeretném megköszönni Móré Tündének és Fajt Anitának, hogy felhívták a figyelmemet a német szak¬
irodalom némely fontos szövegére.
16 Marvejevié 1967, MaATvEJEvIé 1969.
17 Marvejevié 1967, 53.
104