Page 13 [13]
Ki volt Filiczki Janos?
A szinte teljesen elfeledett Filefalvi Filiczki János jellegzetes figurája a kora újkori
magyar irodalomnak. A kortárs szellemi közegbe való beágyazottságból adódó vi¬
szonylagos ismertségéből és fennmaradt irodalmi munkásságából ugyanis egyáltalán
nem következik az a mellőzöttség, amely körülveszi. Ráadásul verssorait még a 18.
században is idézték albumbejegyzésekben.'
Par évvel Filiczki halála után, 1626-ban Pataki Füsüs János (?-1629) meg a követ¬
kezőképpen ír költőnkről: , Mi módon tanácskozhatnának az igaz vallás, és egyezség
felől azok, az kik nem azon egy igaz valláson vannak, és az kiknél nincsen az Istennek
félelme? Micsoda igazság lehetne az olyan közönséges polgári társaság között, az
holott az népnek elei, az szent életet semminek, az igaz hitet játéknak tartaná? Amaz
mi időnkben lévő második Ovidius Poétának panaszolkodása szerint: Candida nunc
iocus est, ludibriumgue fides. Az macula nélkül való hit mostan csak játék és csúfság"?
Ez a rövid idézet több szempontból is figyelemre méltó. Az egyik, hogy Pataki
Füsüs , második Ovidiusként" utal Filiczkire. A másik az, hogy az idézett Filiczki¬
versrészlettel ebben a formában csak Pataki Füsüsnél találkozunk. Ez azért fontos,
mert ezek szerint Pataki Füsüs ismert egy olyan szövegváltozatot, amely — tudomá¬
sunk szerint — nem jelent meg nyomtatásban." Hogy Pataki Füsüs ezt esetleg fejből és
így rosszul idézte volna vagy valamilyen előttünk ismeretlen kéziratban olvasta, azt
nehéz lenne eldönteni. De mivel mindketten a sárospataki kollégiumhoz köthetők,
elképzelhető egy azóta elveszett vagy lappangó sárospataki kézirat is. A harmadik
1 Kenesei Gergely 1676-1713 között, Pösalaki Jänos 1702-1704 között, Andreas Richter 1729.09.10-én és Bod
Peter 1743.05.07-én. IAA, SZERK. ADAMIK, BujrTÁs, LATZKOvITs 2003—2024, nos. 617, 15038, 10941, 14357.
Paraxı Füsüs 1626, 31. GutyAs Jozsef (1932, 15) egyfajta Filiczki-mottöt alkotott belőle, amely alatt közölte
fordításait: , Tiszta fehér becsület, hajh, tréfa ma, gúnyra való csak".
A nyomtatäsban megjelent sor a kévetkez6: ,Sanctaque cur iocus est, ludibriumque fides?” Fiticzx1 1614, 70.
11