merjük, de mint Gruter Tacitusának méltánylója, megérdemli, hogy Tacitus magyar¬
országi recepciójának tanúi közt is számon tartsuk." Szenci Molnár Albert kabátja
után most már Tacitusén is ott fityegett Filiczki. Újabb bő két évtizednek kellett
eltelnie, amire Filiczki újból a magyar irodalomtörténet látókörébe került, de most
már nagyobb intenzitással. A változást kétségtelenül Szentmártoni Szabó Géza? és
Imre Mihály! tanulmányai hozták el. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy Filiczki költé¬
szetéhez annak két, ellenkező végéről, a föld és az ég felől közelítettek. Szentmártoni
Szabó alulról markolta meg, amellyel Filiczkinek egy új, a legkevésbé sem unalmas
aspektusát, az obszcén, ám mégis tudós költő alakját mutatta fel. Imre Mihály vi¬
szont a fej felől méregette Filiczki költészetét. Először csak említés szinten a Querela
Hungariae toposszal kapcsolatban," majd Szenci Molnár Albert Psalferiumához írt,
kéziratban maradt tudós ajánlóversén keresztül. Mindkettő elemzés roppant tanulsá¬
gos volt, és épp az egymástól lehető legtávolabb eső regiszterek miatt kelthette fel az
olvasó érdeklődését. Óhatatlanul merülhetett fel eztán sokakban a kérdés: ha Filiczki
költészete ilyen sokszínű, akkor talán érdemes lenne jobban is megvizsgálni az anya¬
got? Szentmártoni Szabó Géza jogosan hiányolja Filiczki verseinek modern kiadá¬
sát," hiszen kortársai nemcsak egyenesen Ovidiushoz és Martialishoz hasonlították,
hanem koszorús költővé is avatták, és ráadásul van egy saját szerkesztésében meg¬
jelent verseskötete is, amelyből keveset ismerünk. Ezt a hiányt szeretném pótolni a
Bibliotheca Scriptorum Medii Recentisque Aevorum (BSMR.Ae) sorozatäban megjelenö
kritikai kiadással. Jelen monográfiát pedig Imre Mihály szavaival szeretném megin¬
dokolni: ,...újból kell értékelni az eddigi szakirodalom Filiczki Jánosról megalkotott
képét, mert saját korának jelentősebb alkotói személyisége látszik kirajzolódni." Arra
vállalkozom tehát, hogy megmérjem a súlyát Filiczki pelyvájának, és megkóstoljam a
korpát, amit állítása szerint malomkövei őröltek négyszáz évvel ezelőtt.
A vállalkozás nehézségét épp az életmű , sokszínűsége" adja. Az igaz, hogy van
egy nagyobb volumenű verseskötet, amiben büszkén gyűjtötte össze műveit a tudós
és versértő nyilvánosság ítéletére bízva, de e kötet szerkezetét még a legnagyobb jó¬
indulattal sem lehetne szigorú szabályok szerinti kompozíciónak tekinteni. Az eb¬
ből következő gyakorlati problémát az jelenti, hogyan lehet egy ilyen változatos és
esetleges verstömegből egységes szerkezetű monográfiát létrehozni. Valójában akkor
is könnyebb helyzetben lennénk, ha nem ismernénk a bázeli verseskötetet, de ke¬
zünkben lenne ez a 350 költemény, mert úgy nagyobb szabadsággal tudnánk el- vagy
újrarendezni a corpust. A bázeli kötet viszont mégiscsak Filiczki valamilyen szem¬
pontok szerinti szerkesztését tükrözi, amelyek egyike sok esetben az üres oldalrészek