Oldal 183 [183]
A TÉRSÉG NYELVTERVEZÉSEI
son
irodalmi nyelvet hozzon létre. [...] Később maguk az illír-mozgalom élharcosai is
belátták, hogy ez illúzió, ekkor már csak a horvátokat és a szerbeket tekintették
egy népnek, és az egy nép -— egy nyelv" elgondolásból kiindulva az ő számukra
kívántak egységes irodalmi nyelvet meghatározni, elfogadni, majd kodifikálni".
A horvát-magyar történelmi kapcsolatok, a perszonálunió, a sok évszázados
együttélés kiegyensúlyozottságát a nemzeti nyelveknek a nemzeti önállóság
szimbólumaként való megjelenése törte meg. A magyar hivatalos nyelv elismer¬
tetésére irányuló törekvések a nemzetiségeket is érintették oly módon, hogy az
oktatás egyes szintjein, majd a hivatali és egyházi ügyintézésben is megjelent a
magyar nyelv - az addig használt latin, illetve a helyi nyelv mellett (a szándékok
szerint persze helyettük). A horvátok már az első olyan országgyűlésen is fellép¬
tek ez ellen, ahol a nyelvkérdés szóba került: ez az 1790/91-es országgyűlés volt,
amelyre a horvát és szlavón megyék benyújtották a latin megtartása mellett
érvelő Declaratio-jukat. Ettől kezdve változott meg az addigi — mindenki szá¬
mára idegen — hivatalos nyelv (latin, német) és a birodalom területén használt
nemzeti nyelvek egyensúlya, valamint kezdődött el az a nyelvtervezési folyamat,
ami a mai hivatalos és államnyelvekhez vezetett.
A horvát területeken a zágrábi sabor döntése nyomán 1827-ben választható
iskolai tantárgy lett a magyar — miközben a többi nemzetiség iskoláiban ekkor
már kötelező volt, majd 1831-ben a horvát megyék is kötelezővé tették. Először
az 1832-36-ban tartott országgyűlésen éleződött ki a vita: a magyar képviselők
Magyarország hivatalos nyelveként a magyart próbálták elfogadtatni a nemze¬
tiségekkel és a Habsburg uralkodóval, a horvátok azonban - éppen a több év¬
százados különleges (autonóm) státusuk miatt — a mindenki számára idegen
latin mellett érveltek, de sikertelenül. Addigra már a latint Európa-szerte elavult¬
nak tekintették, és a helyét egy élő nyelvvel töltötték be, így a többi nemzetiség
sem osztotta a horvátok javaslatát. A korszakra jellemző, egymástól eltérő és
egymás ellenében is működő nyelvi törekvések azt mutatták, hogy a latin mellett
— amelyet a horvát nemesség önvédelemből tartott meg hivatalosként, megjelent
a horvát hivatalos nyelv igénye is. Janko Draskovié gróf, az illír eszmék elköte¬
lezett hivekent egy politikai esszeben (Disertacija iliti razgovor. Darovan gospodi
poklisarom zakonskim i buducem zakonotvorcem kraljevinah nasih za buducu
Dietu ugarsku odaslanem, 1832)" foglalta össze az önálló horvát célokat, pél¬
daként ajánlva honfitársainak a magyar korpusz- és státustervezési munkát, és
262 Nyomárkay: Nyelveink múltja és jelene, 46.
263 A műről horvátul a Matica hrvatska oldalán olvasható Niksa Stanéié: Disertacija grofa Janka
Draskoviéa iz 1832. godine: samostalnost i cjelovitost Hrvatske, jezik i identitet, kulturna
standardizacija i konzervativna modernizacija c. tanulmanya, 2007. http://www.matica.hr/
kolo/306/ (Letöltés: 2023. március 29.)
* 181 ¢